ORIJEN FEHÉRFÜZET 2010

ORIJEN FEHÉRFÜZET 2010

Az írás letölthető pdf (136 KB) formátumban

1 AZ EVÉS ANATÓMIÁJA

A kutya évezredek óta a leghűségesebb társunk, ezért semmi meglepő nincs abban, hogy az ebek humanizációs folyamata tovább tart, azaz a civilizáció eredményeiből ugyanúgy akarjuk részesíteni őket, mint akár családtagjainkat, egyenrangú társként tekintünk rájuk.
Az ember és a kutya hosszú és nagyon szoros kapcsolata mellett, az állat legközelebbi genetikai rokona a szürke farkas, mivel mitokondriális DNS-ük 99 százalékban megegyezik.

A kutya és a farkas szoros genetikai kapcsolatára tekintettel, a Smithsonian Intézet megváltoztatta a kutya rendszertani⁽¹⁾ besorolását. A más fajként besorolt Canis familiaris (háziasított kutya), Canis lupus familiaris (háziasított farkas) néven a farkasokhoz (Canis lupus) került.

A timber farkas (Canis lupus lycaon), a tundra farkas (Canis lupus albus) és a mi imádott társunk egyaránt a szürke farkastól (Canis lupus) származik, azaz a leghűségesebb társunk a farkas háziasított alfaja.

A farkasokhoz hasonlóan, az összes kutyafajtát a Természet ragadozónak alkotta meg, tápanyag-szükségletüket legjobban a húsalapú étrend elégíti ki, és ezt a szervezetük anatómiai jellemzői kiválóan bizonyítják.

Ha számba vesszük, hogy milyen anatómiai különbségek vannak a ragadozók, a mindenevők és a növényevők között, könnyebben érthetővé válik az, hogy a macskák és a kutyák miért tartoznak rendszertanilag a ragadozók rendjébe, és milyen összetételű étrend illeszkedik legjobban szervezetük biológiai felépítéséhez.
A NÖVÉNYEVŐK, A MINDENEVŐK ÉS A RAGADOZÓK EMÉSZTŐRENDSZERÉNEK ANATÓMIAI KÜLÖNBSÉGEI

Könnyebben megérthetjük a macskák és a kutyák tápanyagszükségletét, ha összehasonlítjuk a ragadozók, a növényevők és a mindenevők emésztőrendszerének anatómiai felépítését.

Milton Összehasonlító anatómia című munkájában nagyon jól illusztrálta azt, ahogyan az állatok anatómiailag és fiziológiailag alkalmazkodtak a táplálékok azon csoportjához, amelyeket a természetben találtak és elfogyasztottak.

A gerinces állatoknak három csoportját különbözetjük meg az alapján, hogy az anatómiai felépítésükhöz milyen étrend társul:

1. Ragadozók (Carnivores)– a húsevők

2. Növényevők (Herbivores)– a növényféléket fogyasztanak.

3. Mindenevők (Omnivores)– húsokkal és növényekkel táplálkoznak

Ez az osztályozás segít minket abban, hogy az állatok szervezete melyik táplálék feldolgozására alkalmas.

 

NÖVÉNYEVŐK (tehén, birka)

A növényevők, elnevezésükből is logikusan következik, növényeket esznek, és nem húsokat. Ezért semmi meglepő sincs abban, hogy emésztőrendszerük szénhidrátok és más növényekből származó tápanyagok feldolgozására alkalmas.

A növényevő állatok emésztőrendszerének felépítése a növényalapú táplálék feldolgozásához alkalmazkodott az evolúció folyamata során.

 

1. Az EMÉSZTŐRENDSZER teljes mérete akár tízszeresét és elérheti az állat testhosszának, mivel a növényi eredetű táplálékok lebontása nagyon időigényes folyamat. A növényevők bélrendszere jelentősen hosszabb és bonyolultabb, mint a ragadozóké.

2. A NÉGYZETALAKÚ és LAPOS ŐRLŐFOGAK kiválóan alkalmasak a növényi, és nem az állati eredetű táplálék alapos megrágására. Az alsó állkapocs képes a növényevőkre jellemző oldalirányú mozgásra, amely lehetővé teszi a magas szénhidráttartalmú táplálék hatékonyabb megrágását, ezzel is elősegítve a további emésztés folyamatát a gyomorban és a bélrendszerben.

3. A SZÉNHIDRÁTOK EMÉSZTÉSÉT ELŐSEGÍTŐ ENZIMEK A NYÁLBAN. Az amiláz emésztőenzim a nyálban található, és részt vesz a szénhidrátok lebontásában. A növényevők alaposan megrágják az elfogyasztott táplálékot, így az tökéletesen összekeveredik az amiláz emésztőenzimmel.
MINDENEVŐK (sertés, ember)

A mindenevők a növényi és állati eredetű táplálékok feldolgozására egyaránt alkalmasak.

A mindenevők emésztőrendszere nem specializálódott egyetlen táplálékfajta megemésztésére sem.

A mindenevők anatómiai jellemzői a következők:

1. KÖZEPES HOSSZÚSÁGÚ EMÉSZTŐRENDSZER, amely mindkét táplálékfajta hasznosítására megfelelő.

2. LAPOS ŐRLŐFOGAK és HEGYES TÉPŐFOGAK, melyek rágásra, tépésre és harapásra egyaránt alkalmasak.

3. A SZÉNHIDRÁTOK EMÉSZTÉSÉT ELŐSEGÍTŐ ENZIMEK A NYÁLBAN. A keményítő (összetett szénhidrát) emésztése már a rágás során elkezdődik az amiláz enzim segítségével.
RAGADOZÓK (farkas, kutya, tigris, macska)

A ragadozó szó latin jelentése „húsevő” (a latin carne szó jelentése hús; a latin vorare szó jelentése fal illetve mohón eszik), és azokra az állatokra vonatkozik, amelyek tápláléka döntően állati eredetű; ilyen, pl. a macska és a kutya.

A ragadozók emésztőrendszerére jellemző:

1. RÖVID, EGYSZERŰ ÉS SAVAS EMÉSZTŐRENDSZER. Az állati eredetű fehérjék és zsírok nagyon könnyen emészthetőek, ezért elég a rövid emésztőrendszer.

A hidrokloridsav termelése szintén egy különleges képesség a kutyák és a macskák esetében. A gyomorban munkálkodó erős emésztő sav megkönnyíti a bevitt fehérjék lebontását, továbbá elpusztítja a már elfogyasztott, de romlásnak indult húsokban elszaporodó káros baktériumokat. A kedvenceink képesek a gyomor pH értékét 1-2 értékek körül fenntartani.

2. ÉLES FOGAK (húsok darabolására és nem növények rágcsálásra tervezve!). A ragadozók hosszabb fogazata kiválóan alkalmas a zsákmányállat megragadására és megölésére.

Az őrlőfogak háromszög alakúak csipkézett élekkel, melyeknek az elejtett állat testrészeinek feldarabolásának megkönnyítésében van hasznos funkciójuk. Hasonlóan, mint a fűrészélű daraboló olló esetében.

3. ÁLLKAPCSOK FÜGGŐLEGES (vertikális) MOZGÁSA. Szemben a növényevőkkel és a mindenevőkkel (pl. a gazdikkal), akik vízszintesen (horizontálisan) is képesek mozgatni az állkapcsaikat a növények rágása közben, a ragadozók kizárólag két irányban – le és fel – tudják mozgatni az állkapcsaikat. Ez lehetővé teszi igen nagy erők kifejtését a harapás során, gondoljunk csak a prédaállat elejtésére, amellett nagyobb méretű táplálék megfogására is alkalmas, hiszen a ragadozó hatalmasra tudja kinyitni a száját.

4. NINCS AMILÁZ EMÉSZTŐENZIM A NYÁLBAN. Néhány növény-és mindenevő állat nyálában megtalálható az amiláz emésztőenzim. Ellenben egyetlen ragadozó állat, így a kutya és a macska nyála sem tartalmaz a szénhidrátok emésztésében szerepet játszó enzimet.
Mivel az amiláz enzim hiányzik a nyálból, ezért a szénhidrátok megemésztéséhez szükséges mennyiség előállítása kizárólag a hasnyálmirigysejtekre hárul.

Ha kutyánkat növény-illetve mindenevőkhöz hasonlóan tápláljuk, a hasnyálmirigyeket többletmunkára kényszerítjük, mivel a szénhidrátdús étrend megemésztéséhez, nagyobb mennyiségben kell szénhidrátlebontó enzimet termelniük ahelyett, hogy normál mennyiségben termelnének fehérje-és zsírlebontó enzimeket.⁽²⁾

 

ÖSSZEGZÉS: A KUTYA ÉS A MACSKA SZINTE KIZÁRÓLAG A HÚSALAPÚ ÉTREND MEGEMÉSZTÉSÉRE VAN TERVEZVE.

Számos lényeges anatómiai jelleg különbözteti meg a macskákat és a kutyákat a mindenevő és a növényevő állatoktól, mialatt egyértelműen a ragadozók rendjébe tartoznak rendszertanilag; a húsalapú étrend feldolgozására alakultak ki az evolúció folyamán.

AZ EMÉSZTŐRENDSZER TÍPUSA ÉS HOSSZA

• A kutyának és macskának rövid és egyszerű felépítésű gyomor-és bélrendszere van, mivel a húsok viszonylag könnyen emészthetőek a növényi táplálékokhoz képest; emiatt a vékonybél hossza is meglehetősen rövid.
• A gyomorsav magas koncentrációjának köszönhetően az emésztés során a fehérjék nagyon könnyen lebomlanak.  (A ragadozók gyomrának pH értéke kb. 1, szemben az ember gyomrának 4-5-ös pH értékével; pH 7-es értéknél van az „origó”, semleges kémhatás, efelett lúgosságról beszélünk).

FOGAZAT ÉS ÁLLKAPOCS

• A hatalmasra nyíló száj és a jelentős erőt kifejteni képes állkapocs tökéletesen alkalmas arra, hogy az állat nagy darab húsokat képes legyen lenyelni.
• Az éles és hegyes fogakat a Természet nem szemestakarmányok megőrlésére tervezte; a ragadozó kiválóan tudja hasznosítani e veszélyes szerszámokat, amikor megragadja és elejti áldozatát, majd felhasítja a testét, és feldarabolja a húsokat.
• A kutya és a macska egyben nyeli le a húsalapú táplálékot, és nem rágja, illetve őrli meg; pontosan erre alkalmas a fogazat és az állkapocs.

EMÉSZTŐENZIMEK

• A kedvenceink szervezet olyan típusú enzimeket termel, melyek a fehérjék és zsírok lebontására alkalmasak. A kutya és a macska nyálában nem található meg a szénhidrátok emésztésében résztvevő amiláz enzim.
• A ragadozók nem rágják meg az elfogyasztott ételt, hiszen ez teljesen felesleges a hatékony emésztés szempontjából! Szemben a szénhidrátokat lebontó enzimekkel, a fehérjék emésztésében szerepet játszó enzimek nem találhatók meg a nyálban, hiszen ebben az esetben az enzimek először a szájüreget felépítő fehérjéket kezdenék el lebontani (autolízis), és nem az elfogyasztott ételt.
• Összefoglalva; a ragadozóknak nem kell az elfogyasztott táplálékot összekeverni a nyállal – hiszen nincs benne semmilyen emésztőenzim -, ezért nem is rágják meg a kaját, hanem harapnak egy nagy cubák húst, és egyben lenyelik.

2 A KUTYA ÉS A MACSKA TÁPANYAGSZÜKSÉGLETE

A tudomány egyértelmű álláspontja és az evolúciós bizonyítékok szerint is, a kutya egy háziasított farkas.

Az első részben bemutattuk azokat az anatómiai jellemzőket, melyek alapján a kutya és a macska a ragadozók rendjébe tartozik; továbbá ezen a tulajdonságok miként teszik alkalmassá kedvenceink szervezetét arra, hogy az állati eredetű zsírokat és fehérjéket könnyen feldolgozza, amellett miért nem alkalmas az emésztőrendszerük a növényekben található szénhidrátok hasznosítására.

Felmerül a kérdés; milyen típusú étrend felel meg a ragadozók anatómiai felépítésének, és melyik alkalmatlan erre?

Mivel a kutya belső fiziológiai tulajdonságai nem különböznek a farkasétól, ezért a tápanyagszükséglete is ugyanaz, mint a vadon élő ragadozó unokatestvérnek: döntően fehérjék és zsírok.

Az összes modern kutyafajtának nincs lehetősége az ősökéhez hasonlóan táplálkozni, de lényeges szempont, hogy biztosítsuk számukra a kiváló egészségi állapotot.

A háziasítás során a belső fiziológiai tulajdonságok elhanyagolható mértékben változtak, de szembetűnő az eltérés a különböző fajták külső, fizikai megjelenésében. Gondoljunk csak a kistestű yorkira vagy az óriás német dogra!
ÁLLATI EREDETŰ FEHÉRJÉK

A fehérjék nélkül a kutya és a macska szervezete nem működhetne! Csak néhány példa: a fehérjéknek alapvető szerepük van a sejtek újraképződésében, a szövetek (izomzat, bőr stb.) fenntartásában, elengedhetetlenek a hormonok és enzimek termelésében, továbbá ellátják a szervezetet energiával.

Habár a fehérje alapvető tápanyag, nem egyenértékű az összes fehérjetípus; a biológiai hasznosság, illetve a fehérje minősége jelentős mértékben függ, pl. annak forrásától.

Három tényező van hatással a fehérje minőségére:

1. FORRÁS

2. AMINOSAV-ÖSSZETÉTEL

3. EMÉSZTHETŐSÉG

A FEHÉRJÉK FORRÁSA

Az állati és növényi eredetű fehérjék aminosav-összetétele eltérő! Az állati forrásból származó fehérjék teljes értékűek a kutya és a macska számára, a növényi fehérjék NEM teljes értékűek (mivel nem tartalmazzák az összes esszenciális aminosavat megfelelő mennyiségben és arányban).

 

A FEHÉRJÉK AMINOSAV-ÖSSZETÉTELE

Az ÁLLATI eredetű fehérjék a kedvenceink számára szükséges összes aminosavat tartalmazzák abban a mennyiségben, amely szükséges a kölykök növekedéséhez, és az általános egészségi állapot fenntartásához és megőrzéséhez.

A kisállateledelekben gyakran használt NÖVÉNYI fehérjék – kukoricasikér, szójababliszt, vagy bármilyen növényből kinyert fehérjék izolátumai – nem tartalmazzák megfelelő arányban és mennyiségben a szervezet számára szükséges összes aminosavat.

Sőt, a növényekben található fehérjék gyakran nem tartalmazzák az összes szükséges esszenciális aminosavat, mint pl. arginin, taurin, metionin, lizin és triptofán.

 

A FEHÉRJÉK EMÉSZTHETŐSÉGE

Az emészthetőség kulcsfontosságú a fehérje minőségének meghatározásában.

Végül is mit ér egy jó minőségű fehérjékből készült eledel, ha az állat nehezen tudja megemészteni?

A jól emészthető fehérjéket a szervezet könnyebben tudja lebontani kisebb alkotóelemeire, mint a nehezen emészthető fehérjéket. Ennek köszönhetően a bevitt tápanyag jobban hasznosul és kevesebb az anyagcsere folyamán keletkezett salakanyag.

A macska és a kutya rövid emésztőrendszere a növényi fehérjéket kevésbé tudja megemészteni, mint az állati eredetű fehérjéket.

A legjobb választás az állati forrásból származó fehérjék – könnyen emészthetőek és az összes esszenciális aminosavat tartalmazzák a megfelelő mennyiségben.

MÉG TÖBB INFORMÁCIÓ A FEHÉRJÉK MINŐSÉGÉVEL KAPCSOLATBAN AZ 5. FEJEZETBEN!

ÁLLATI EREDETŰ ZSÍROK

A humán táplálkozásban elég gyakran az egészségtelen hatását hangsúlyozzák, de a kutya és a macska étrendjében nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a zsírok.

Az emberek egészséges táplálkozásának legnagyobb ellenségei az állati eredetű zsírok – legalábbis a jelenleg uralkodó nézetek szerint -, ezért a gazdik gyakran azt gondolják, hogy ez igaz a kutyák és macskák esetében is. Ez tévedés: az állati eredetű zsírok és olajok nélkül nem tudjuk kielégíteni a társállataink tápanyagszükségletét!

Hasonlóan a fehérjékhez, a zsírok sem egyenrangúak; különböző forrásból származnak, eltérnek egymástól az alkotóelemeik struktúrájában, és minőségük sem azonos.

A kutyáknak és a macskáknak nincsenek koleszterin-problémáik, vagy magas étrendi zsírbevitel okozta szív-és érrendszeri megbetegedéseik. Ezért nem meglepő, hogy kedvenceinknek állati, és nem növényi eredetű zsírokra és olajokra van szükségük.

A zsíroknak két fontos funkciójuk van:

1. A szervezet hatékony energiaforrásai.

2. Biztosítják a megfelelő mennyiségű esszenciális zsírsavakat (Omega 3), melyeket a kutya és a macska szervezete nem tud előállítani.

 

AZ ENERGIAFORRÁS

– A ragadozók számára ideális tápláléknak meglehetősen sok zsírt kell tartalmaznia.

– Mivel kedvenceink élvezik a civilizáció összes „kényelmét” – kevesebb mozgás, szélsőséges időjárási körülmények hiánya, az élelemszerzésre fordított szinte nulla energia -, ezért étrendjükben mérsékelt mennyiségben, kb. 15-18 százalékos arányban szükséges zsír (átlagos aktivitású egészséges felnőtt állatok esetén).

– Mialatt a zsír és a szénhidrát is energiát biztosít, a funkciójuk teljesen eltér egymásétól. A zsírok alapvető tápanyagok a kutyák és a macskák számára, a szénhidrátok nem.

– A szénhidrátokból sokkal gyorsabban tud energiát nyerni a szervezet, mint a zsírokból. Az ember esetében, a magas szénhidrátbevitel megemeli az izomban raktározódó glikogén⁽³⁾ mennyiségét, ezáltal nő az állóképesség. Hasonló esetben, a kutya szervezete másképpen reagál; magas szénhidrátbevitel esetén a tejsav feleslegesen halmozódik fel az izmokban, amely hipoglikémiához vezethet, ebben az esetben az állat fáradt és kimerült lesz.

– Egyértelműen a zsír az ideális energiaforrás a kutyák és a macskák részére.

 

AZ ESSZENCIÁLIS ZSÍRSAVAK FORRÁSA

Az esszenciális zsírsavak a „közönséges” zsírokban találhatóak, és nélkülözhetetlenek a szervezet számára.

A szervezet nem képes előállítani ezeket a zsírsavakat – ezért esszenciálisak, azaz nélkülözhetetlenek -, így kizárólag csak táplálékkal vihető be a szükséges mennyiség.

A legfontosabbak: a linolénsav és az arachidonsav⁽⁴⁾ (Omega 6 zsírsavak), továbbá a DHS és EPS zsírsavak (Omega 3 zsírsavak).

Az Omega 6 és 3 zsírsavak egymáshoz viszonyított aránya nagyon lényeges, mivel e két zsírsavcsoport együttesen fejti ki hatását. Általánosságban elmondható, hogy az ideális arány 2:1 és 5:1 között van az Omega 6 zsírsav javára.

Nagyon ritkán találkozhatunk Omega 6 zsírsavhiányos táplálkozással, ellenben igen gyakori a túl sok Omega 6, és a nem elegendő Omega 3 zsírsav az étrendekben.

 

AZ OMEGA 3 MINŐSÉGE

• Az Omega 3 zsírsavak között radikális eltérések lehetnek a minőségben, attól függően, hogy állati vagy növényi forrásból származnak.
• Háromféle Omega 3 zsírsav létezik: ALS (Alfa-linolénsav) növényekből származik, a DHS (Dokozahexénsav) és az EPS (Eikozapenténsav) pedig halhúsból.

 

ALS │a növényi OMEGA 3 zsírsav

Az ALS egy rövid láncú Omega 3 zsírsav, megtalálható a szójában, kukoricában, repce-és lenolajban.

A megfelelő hatás érdekében a kutya és a macska szervezetének át kell alakítania az ALS zsírsavat EPS és DHS zsírsavakká.

A kedvenceink szervezete nem képes ezt az átalakítást elvégezni, ezért a táplálkozás-tudományi szakemberek szerint, az ALA zsírsav inaktív, és nem biológiai szükséglete a kutyának és a macskának.

 

EPS és DHS │Omega 3 zsírsav halhúsból

Az állati forrásból származó hosszúláncú Omega 3 zsírsavak (DHS és EPS) azonnal és közvetlenül hasznosulnak.

Természetes formában kizárólag halhúsokban találhatóak – lazac, hering és tavi fehérhal-, és messze a legértékesebb zsírsavak a kutyák és a macskák számára.

SZÉNHIDRÁTOK – LEHETŐLEG MINIMÁLIS MENNYISÉGBEN!

A szervezet számára a szénhidrátok a legkönnyebben elérhető energiaforrások. A fehérjék és a zsírokis biztosítanak energiát, de a szénhidrátokat tekintik a leggyorsabban elérhető energiának.

Az NRC útmutatása szerint, „A szénhidrátok gazdaságos energiaforrást biztosítanak a kutyák étrendjében”.

 

A szénhidrátoknak két nagy csoportja van:

1). Egyszerű szénhidrátok (cukrok),

2). Összetett szénhidrátok (keményítők).

EGYSZERŰ SZÉNHIDRÁTOK

Az egyszerű szénhidrátok (mono-és diszacharidok) a legegyszerűbb formájú cukrok, egy vagy két cukormolekulából állnak. A szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz) a legegyszerűbb felépítésű cukor (monoszacharid); a répacukor, amely fruktózból és glükózból áll, egy diszacharid.

• Az egyszerű cukrok gyorsan felszívódnak, majd bekerülnek a véráramba, és azonnal megemelkedik a vércukor szintjét.

• A vércukor hirtelen megemelkedése miatt, az inzulinszint is megnövekedik, és ennek következtében a vérben található cukrok zsírokká alakulnak át.
• A vércukor hirtelen megemelkedését rendszerint annak azonnali csökkenése követi, amely éhség-és gyengeségérzetet okoz.

 

ÖSSZETETT SZÉNHIDRÁTOK

Ha több mint két cukormolekula összekapcsolódik, akkor összetett szénhidrátokról (oligo-és poliszacharidok) beszélünk. Ebbe a csoportba tartozik a gabonakeményítő, a ragadozók által megemészthetetlen cellulóz, és az ún. állati szénhidrát a glikogén is.

• Az összetett szénhidrátok lassabban szívódnak fel, ezért kevésbé „hizlalóak” egyszerűbb felépítésű társaiknál. A meg nem emészthető típusaik a széklet mennyiségét növelik, az elfogyasztott mennyiséggel egyenes arányban.

 

A RAGADOZÓKNAK SZÜKSÉGE VAN SZÉNHIDRÁTOKRA?

A kutyának és a macskának nincs emészthető szénhidrátszükséglete, mivel szervezetük a fehérjéket és a zsírokat tudja leghatékonyabban megemészteni és hasznosítani. A mendemondák ellenére, a ragadozók rendjébe tartozó kedvenceink nem lettek mindenevők az együttélés évezredei során. Más szóval; az, hogy az emberiség étrendjében a gabonafélék jelentős szerepet töltenek be, nem okozott anatómiai változásokat társállataink emésztőrendszerében (és ezt még 2010-ben is le kell írni!).

• A természetben elérhető táplálék szinte egyáltalán nem tartalmaz szénhidrátokat. Az elejtett állat gyomrában található félig megemésztett magvak, gyümölcsök és zöldségek csak nagyon kis részét képezik a teljes étrendnek, illetve az elfogyasztott prédának.
• A manapság gyártott magas szénhidráttartalmú kisállateledelek fogyasztása számos egészségügyi rizikófaktort hordoz magában; a vércukorszint folyamatosan ingadozik; kialakulhat az inzulinrezisztencia, majd a cukorbetegség; az állat könnyen elhízhat, mely számos más betegség kiindulópontja lehet.
• A hagyományos szárazeledelek szénhidráttartalma nagyon magas, számos termék több mint 40-50 százaléka szénhidrát (döntően gabonakeményítő).
• Egy átlagos szárazeledel felerészben táplálkozási szempontból felesleges szénhidrátokat, valójában cukrokat tartalmaz (a szénhidrátokat cukrokká bontja le a szervezet az emésztés során).
• A napi energiaszükséglet feletti szénhidrátbevitel (ez jellemző a hagyományos állateledeleket fogyasztó kutyák és macskák esetében) az enzimeket arra sarkalja, hogy a felesleges szénhidrátokat zsírokként tárolja a szervezet.
• Az Amerikai Takarmány-ellenőrző Hivatalok Szövetsége (AAFCO)⁽⁵⁾ a kutya és a macska minimális tápanyagszükségleteit tartartalmazó táblázataiban nem szerepel a szénhidrát, szemben a fehérjével és a zsírral (természetesen a táblázatok tartalmazzák a más tápanyagokra – vitaminok és ásványi anyagok – vonatkozó értékeket). Azaz, ha a kutya vagy a macska nem eszik szénhidrátokat, az nem jelent egészségügyi kockázatot, ellenben a szervezet megfelelő működése érdekében szükség van zsírokra és fehérjékre.
• Dr. David S. Kronfeld szerint a felnőtt kutyának nincs szüksége szénhidrátokra, még abban az esetben sem, ha fokozott fizikai terhelés alatt van, mivel a máj nagyon könnyen megtermeli a szükséges mennyiségű vércukrot az elfogyasztott fehérjékből és zsírokból.

 

A MACSKÁK ÉS A KUTYÁK TÁPLÁLÁSA AZ ANATÓMIAI FELÉPÍTÉSÜK ALAPJÁN

A kutyák és a macskák ragadozók. A civilizációs hatások, a kényelmesebb életstílus nem változtatta meg az emésztőrendszerük felépítését az évezredek során. Ebben semmi különös sincs; az emberi belső sem változott!

A nagyon minimális fiziológiai eltéréssel (genotípus) szemben, a kutyusok külső megjelenési formái (fenotípus) radikális változásokon mentek keresztül a háziasítás során, nem kis részben az ember tenyésztői munkájának következtében.

A kedvenceink számára nemcsak az ősök által fogyasztott étrendet szeretnénk biztosítani, hanem lényeges szempont a tökéletes testi és lelki kondíció egyaránt.

A biológiai szükségleteknek megfelelő eledel tükrözi a vadon található táplálékok arányát és változatosságát – húsok (izomzat), csontok, zsírok, belső szervek és különféle növények.

A természetes étrend koncepcióját egy szárazeledelre alkalmazva, kifejlesztettünk egy magas fehérje-, mérsékelt zsír- és alacsony szénhidráttartalmú terméket, mely bőségesen tartalmaz változatos forrásból származó állati eredetű alapanyagokat. A gyártás során ügyeltünk arra, hogy a húsalapanyagok a legkevésbé sérüljenek.

A termékünkben nincs gabona, így a szénhidrátok mennyisége is alacsony.

ÖSSZEFOGLALÓ:

Az első részben arról volt szó, hogy a külső megjelenés radikális megváltozása ellenére, a kutyák és macskák alapvető belső, fiziológiai tulajdonságai nem változtak a háziasítás során.

A második részben feltettünk két kérdést: milyen étrend felel meg a ragadozók anatómiai felépítésének, és milyen étrend alkalmatlan a tápanyagszükséglet kielégítésére?

A megállapításainkból könnyen kiolvashatóak a válaszok; a kedvenceinket a Természet ragadozónak alkotta meg, és annak ellenére, hogy a legtöbb fajta már csak kis mértékben hasonlít a vadon élő unokatestvérre, a farkasra, a belső szervrendszerek nem változtak az évezredek során.

• A kutya ragadozó és nem mindenevő. A kutya alkalmazkodó képessége kiváló, és eltengeti az életét a mindenevő állatoknak megfelelő étrenden is, de ez nem jelenti azt, hogy a növényi táplálékban dús étrend a legjobb számára.
• A kutyák és a macskák rövid és savas emésztőrendszere az állati eredetű húsokat és zsírokat tudja a leghatékonyabban feldolgozni és hasznosítani (metabolizálni).
• Számos modern kutyafajta, nem képes ugyanazt a táplálékot megenni, mint a vadon élő ősök, de ugyanolyan tápanyag-összetételű étrendre van szükségük a kiváló egészségügyi kondíció eléréséhez.
• A biológiai szükségleteknek megfelelő eledel kifejlesztése során, figyelembe vettük a kutyák és a macskák emésztőrendszerének tulajdonságait. Hasonlóan a természetes étrendhez, az ORIJEN fehérjéket bőségesen, ellenben szénhidrátokat mérsékelt mennyiségben tartalmaz. A változatos forrásból származó húsalapanyagokat kíméletesen dolgozzuk fel, így a tápanyag-integritásuk kevésbé sérül.

Habár a fenti tények a tudományos közösségen belül jól ismertek és elfogadottak, a hagyományos állateledeleket gyártók termékeiből az következik, hogy a kutya és a macska emésztőrendszere hasonló az emberéhez – ez elég nyomos érv a szemestakarmányok használata mellett (már ha igaz lenne).

A gabonák gyakori használata az iparágban felveti bennünk a következő kérdést:

Ha a kutya és a macska ragadozó, és szinte kizárólag a húslapú étrend feldolgozására alkalmas a szervezete, akkor miért tartalmaznak a hagyományos kisállateledelek bőségesen szemestakarmányokat és szénhidrátokat?

A 3. részben, a kisállateledelek történetének rövid bemutatása során, kísérletet teszünk a kérdés megválaszolására.

3 A KERESKEDELMI KISÁLLATELEDELEK RÖVID TÖRTÉNETE

Könnyebben megérthetjük az iparág történetét, ha tisztázzuk, hogy mi volt a legtöbb gyártó célja a termékfejlesztés során; a kényelmi és gazdaságossági szempontok voltak a döntőek, és nem a valódi tápanyagszükségletnek megfelelő eledel.

1860-as évektől, amikor első termékek megjelentek, az 1970-es évekig, mely évtizedben napi fogyasztási cikké lett a kutya-és macskaeledel⁽⁶⁾, a legtöbb gyártó az alapanyagok költségére és a kényelemre koncentrált.

A gazdaságosság azt jelenti, hogy az alapanyagok döntően szemestakarmányok és húsipari melléktermékek, melyek nem felelnek meg a társállataink szükségleteinek. Ellenben kereskedelmi szempontból ideálisak, hiszen a szavatossági idő megfelelő (a magas gabonatartalom miatt), továbbá a termék gyártási költsége alacsony.

Számos „szakértő” szerint a kutyák és a macskák szervezete alkalmazkodott az új gabonalapú étrendhez a száraztápok megjelenése óta, az írás 1. és 2. részében tisztáztuk azt, hogy valójában a kedvenceink emésztőrendszere semmit sem változott.

A kereskedelmi termékek megjelenése óta nagyon kevés idő telt ahhoz, hogy bármilyen módosulás történjen egy gerinces állat szervezetében. Egy jelentősebb evolúciós változáshoz (pl. egy ragadozóból mindenevő lesz), amely a szervek anatómiai átalakulásától a molekuláris szintig kell érnie, sokkal több idő szükséges, mint ami a háziasítás, azaz a két faj együttélése óta eltelt.⁽⁷⁾

 

1860-as évek │AZ ELSŐ SZÁRAZ KUTYAELEDEL

• Az első termék kizárólag kutyák számára készült. Egy amerikai villanyszerelő, James Spratt, összedobott egy kutyasütit búzalisztből, különféle zöldségekből és marhavérből. A találmány leginkább a mai jutalomfalatokhoz volt hasonlatos, és meglehetősen sikeres lett.
• Hamarosan mások is követték a kísérletezgető villanyszerelőt, és a gabonák megjelentek az akkor még gyermekcipőben járó és a hentesek „uralta” kisállateledel-piacon.

 

1930-as évek │A NAGY GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG: AZ ÁR A LÉNYEG

• Ebben az évtizedben jelent meg a piacon a Gaines Food Company egy száraz húslisztet tartalmazó termékkel.
• Más élelmiszergyártóknak (Nabisco, Quaker Oats és General Foods) is nagy lehetőséget jelentett a folyamatosan növekedő kisállateledel-piac, hiszen a fel nem használható melléktermékek jelentették a száraztápok alapanyagait. Nem kellett a hulladék megsemmisítésével foglalkozni, hanem még extra jövedelem is keletkezett.
• A termékeket a „kényelmesebb etetés” kommunikálásával hirdették, a magas gabonatartalomnak köszönhetően a szavatossági idő megfelelő volt, amellett a szénhidrátok olcsó energiaforrásoknak bizonyultak.

 

1960-as évek │A GYÁRTÓK TERMÉKEIKET A LEGKIVÁLÓBB JELZŐKKEL ILLETTÉK, MIKÖZBEN EMBERI FOGYASZTÁSRA ALKALMATLAN MALOMIPARI ÉS VÁGÓHÍDI HULLADÉKOKAT HASZNÁLTAK

• A hatvanas években számos vita indult a kisállatok táplálásával kapcsolatban, gyártók szerint termékeik jó minőségűek, hiszen gabonaipari és vágóhídi melléktermékeket használnak fel, melyek nem alkalmasak emberi fogyasztásra.
• Azt elismerték, hogy a friss húsok és zöldségek kiváló táplálékok, ennek ellenére a gyártók érvelése szerint, a kutyák és a macskák gazdaságosan és egészségesen (!) táplálhatók élelmiszeripari hulladékokkal.
• A malmok és a vágóhidak folyamatosan kiváló piacot találtak a máshol eladhatatlan melléktermékeiknek.

 

1970-es évek I A „TELJES ÉRTÉKŰ” ÉS A „KÉNYELEM”  A LEGFONTOSABB ELŐNYÖS TULAJDONSÁG

• A kényelem volt az elsődleges szempont a csomagolt tápok egyre növekvő népszerűségében múlt század hetvenes éveiben; a főzőcskézés helyett, a száraztápot csak ki kellett önteni az etetőtálba, és ezzel sok időt spórol a gazdi.
• Ebben az időben kezdték a gyártók ráírni a csomagolásra azt, hogy a termék teljes értékű, azaz nem szükséges kiegészíteni az állat étrendjét, hiszen a termék minden szükségest tartalmaz. Emellett a gyártók az emberi ételmaradékok etetésének egészségügyi kockázataira hívták fel a fogyasztók figyelmét.

 

1970-es évek I MEGJELENNEK A SPECIÁLIS TERMÉKEK

• Az új száraztápok már bizonyos betegségek kezelésére is alkalmasak lettek; az ún. „gyógytápok” számos esetben csak minimálisan tértek el (ez manapság is jellemző) az egészséges állatok számára gyártott termékektől, de a csomagolásban biztosan.
• A gyógyhatású, illetve állatorvosi tápok megjelenése a gazdikban azt a képzetet keltette, hogy a kisállatok táplálása bonyolult, tudományos dolog, és jobban kell bízni az állatorvos tanácsaiban, mint a józan észben.
• Az értékesítés csatornái egyre szélesedtek; a szupermarketektől az állatorvosi rendelőkig lehetett szárazeledeleket vásárolni.⁽⁷⁾

 

1980-es évek I SZUPERPRÉMIUM KATEGÓRIA MEGSZÜLETÉSE

• Egyre több még táplálóbb termék jelent meg, melyeket az eltérő életszakaszoknak megfelelően fejlesztettek ki. De a prémium termékeket gyártók jelentős része a régi bevált receptet alkalmazta; sok gabonát és kevés húst használtak a gyártás során, ezért az eledelek kevés fehérjét, de annál több szénhidrátot tartalmaztak.

 

1990-es évek I A VÁSÁRLÓK EGYRE KÉPZETEBBEK

• A vevők egyre inkább felismerték a helyes táplálkozás és az egészségi állapotuk közötti kapcsolatot, és egyre alaposabban kezdték el tanulmányozni azt, hogy mi van írva az állateledelek csomagolására.
• Ez a folyamat vezetett az ún. holisztikus termékekhez, és a gyártók marketing-kommunikációjában egyre nagyobb szerepet kaptak a speciális összetevők, pl. a teljes kiőrlésű gabonák, melyek egészségesek az ember számára, ellenben kedvenceinknek nincs rá szükségük.
• A holisztikus termékek receptje nem változott: szemestakarmányok és jó sok szénhidrát. Egy biztos, a kutyák és a macskák szempontjából semmi holisztikus nem volt bennük!

 

2000 után  AZ ÚJRA BEKÖSZÖNT MÚLT

 

Minél több dolog megváltozik, annál többen maradnak változatlanok! Mialatt az iparági marketing folyamatosan fejlődött, a kisállateledelek többszörösen feldolgozott alapanyagokból készültek, a legtöbb termék még mindig több mint 50 % gabonát tartalmaz, és majdnem ugyanennyi szénhidrátot.

•  A kutyákat és a macskákat számos allergiafajta és krónikus betegség kínozza. Felmerülhet bennünk a kérdés: valóban egészségesebbek kedvenceink manapság?
• Habár a vásárlók egyre tudatosabbak, és gondosabban tanulmányozzák az összetevők listáját, de sajnos a legtöbben nincsenek tisztában az alapvető termékjellemzőkkel, amelyek valóban meghatározzák az eledel minőségét; egy étrend  tulajdonságait a három energiát biztosító, alapvető tápanyag minősége, eredete és mennyisége határozza meg!
• A gabonákról köztudott, hogy egészségesek az emberek számára, továbbá a száraztápok döntő többsége tartalmaz szemestakarmányokat – ez a két fontos tényező, amiért a vásárlók azt gondolják, hogy a gabonáknak helye van a kutyák és a macskák étrendjében.
• De amikor rákérdezünk arra, hogy valóban szüksége van e kedvenceinknek gabonákra, illetve szénhidrátokra, a legtöbb vásárló egyértelmű választ ad; a szemestakarmányok nem részei a macska-és kutyafélék természetes étrendjének.
• A változatos marketingfejlesztések ellenére – a prémium és szuperprémium kategóriák megalkotásától az állatorvosi tápokon keresztül a holisztikus termékekig – a szárazeledelek nem változtak lényegesen az elmúlt negyven évben; ugyanazok a cégek, ugyanolyan alacsony fehérje-és magas szénhidráttartalmú tápokat gyártanak nagy mennyiségű gabonából. És ez különösen igaz az ún. gyógytápok esetében is!
• Az iparág története jól mutatja, hogy a gyártók a termékeiket valójában a vásárlók részére fejlesztik ki; elsődleges a kényelem és a gazdik elvárásainak való megfelelés, és másodlagos a kutyák és macskák valódi tápanyagszükséglete.

 

Akkor melyik állateledel felel meg a kedvenceink élettani szükségleteinek?

A 4. rész megpróbál válaszolni a kérdésre a biológiai szükségleteknek megfelelő kutya-és macskaeledel bemutatásával.

 

4 BIOLÓGIAI SZÜKSÉGLETEKNEK MEGFELELŐ KUTYA-ÉS MACSKAELEDEL

A „biológiai szükségleteknek megfelelő étrend” koncepcióját nagyon könnyű megérteni, de elégé nehéz megvalósítani egy szárazeledel esetében a gyártástechnológiai korlátok miatt.

Tiszta és világos a biológiai szükségleteknek megfelelő jelentése; lemásolni azt az étrendet, melyet a Természet biztosít az állatok részére.

A növényevőknek, mint pl. a tehén és a birka, lapos őrlő-illetve zápfogaik vannak, amelyek segítségével hatékonyan tudják megrágni a növényi táplálékot, a hosszú emésztőrendszerűkben pedig bőven van idő és hely a nehezen emészthető növényi alkotóelemek (pl. cellulóz) erjedéséhez és hasznosulásához. A nagy mennyiségű szénhidrát emésztése már a szájban elkezdődik az amiláz enzimet tartalmazó nyál segítségével.

A növényevők szükségleteit kielégítő biológiai tápláléknak sokféle növényt, kevés fehérjét és bőséges mennyiségben kellene szénhidrátokat tartalmaznia.

A ragadozók nagyméretű szája, az egyirányú erőkifejtésre alkalmas állkapocs tökéletesen alkalmas arra, hogy jókora darab húsokat lenyeljenek, mielőtt az éles tépőfogakkal megragadják és feldarabolják azokat; a rövid és savas emésztőrendszer hatékonyan és gyorsan képes feldolgozni az állati eredetű zsírokat és húsokat.

A kutyák és a macskák szükségleteit kielégítő biológiai étrendnek nagy mennyiségű és változatos forrásból származó friss húsokat, azaz sok fehérjét, mérsékelt mennyiségben zsírokat és kevés szénhidrátot kell tartalmaznia.

Az egyértelmű, hogy a gabonákban gazdag, illetve magas szénhidráttartalmú táplálék NEM felel meg a kedvenceink biológiai szükségleteinek.

A döntően friss állati eredetű alapanyagokból készült, biológiai szükségleteknek megfelelő eledel biztosítja a szervezet számára szükséges fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat, vitaminokat és ásványi anyagokat fajspecifikus arányban, figyelembe véve a szervezet anatómiai kapacitását.

A BIOLÓGAI SZÜKSÉGELETEKNEK MEGFELELŐ ELEDEL FŐ JELLEMZŐI

Nagyon egyszerűen; a biológiai szükségleteknek megfelelő étrend a „célcsoport” emésztőrendszerének anatómiai felépítéséhez illeszkedik.

Mindez száraz kutya-és macskaeledelre vonatkoztatva a következőket jelenti:

1. GAZDAG ÁLLATI EREDETŰ FEHÉRJÉKBEN, mely a termék magas hústartalmának köszönhető (min. 70 %).⁽⁹⁾

2. NAGY MENNYISÉGŰ ÉS KÜLÖNFÉLE FRISS HÚS változatos forrásokból.

3. ALACSONY SZÉNHIDRÁTTARTALOM, nem tartalmaz magas glikémiás indexű szemestakarmányokat.

4. ÁLLATI EREDETŰ ESSZENCIÁLIS ZSÍROK, melyek nem növényekből, hanem pl. halhúsokból származnak.⁽¹⁰⁾

5. GYÜMÖLCSÖK, ZÖLDSÉGEK ÉS GYÓGYNÖVÉNYEK.

6. TÁPANYAGOK EGYENSÚLYBAN, a termék megfelelő mennyiségben tartalmazza a kalciumot és a foszfort.⁽¹¹⁾

I. GAZDAG ÁLLATI EREDETŰ FEHÉRJÉKBEN

 

Hiszen a kutya és a macska ragadozó, ezért bőséges fehérjetartalmú táplálékra van szükségük.

Az ideális étrendnek szinte kizárólag állati forrásból kell származni, kiegészülve csekély mennyiségű növényi táplálékkal, de gabonafélékre egyáltalán nincs szükség.

•  Hasonlóan a vadon élő unokatestvérekhez, a kedvenceink az összes, a ragadozók számára az evolúció által kifejlesztett eszközzel rendelkeznek – éles, tépésre alkalmas fogak, rövid és savas emésztőrendszer, amely nagyon hatékonyan képes metabolizálni a húsalapú étrendet, pl. energiaforrásként.
• Az ORIJEN lényegesen több húst tartalmaz, mint a hagyományos termékek. A sokféle fehérjeforrás a természet által biztosított változatosságot másolja le, és megfelel az anatómia felépítésből következő tápanyagszükségletnek is.
• A magas fehérjetartalmú ORIJEN nélkülözi a szemestakarmányokat, melyek olcsó és szükségtelen energiaforrások.
• Mivel a szervezet nem tudja tárolni az aminosavakat (a zsírt és a szénhidrátokat képes elraktározni!), a napi étrendnek feltétlenül kell tartalmazni megfelelő mennyiségben jól emészthető fehérjéket azért, hogy pótolja a napi szükségletet.
• A kutya és a macska fehérjeszükséglete nem elégíthető ki teljesen növényi táplálék segítségével. A növényi eredetű fehérjék a következő esszenciális aminosavakat nem tartalmazzák megfelelő mennyiségben: arginin, taurin, metionin, triptofán és lizin.
• Szemben a szénhidrátokkal, melyek kedvezőtlen hatással vannak a vércukorszintre és a könnyen a zsírraktárakat gyarapítják, a fehérjék energiaforrásként hasznosulnak vagy természetes úton távoznak, miután a szervezet hozzájutott a szükséges mennyiséghez. A fehérjék nagyon ritkán alakulnak át zsírokká.
• A magas fehérjetartalmú étrend sokkal laktatóbb, ezért a kutya és a macska ösztönösen kevesebbet fogyaszt az ilyen típusú eledelből, mint a szénhidrátdús hagyományos száraztápokból.

MENNYI A TÚL SOK?

Régebben azt gondolták, hogy a túl sok fehérje egészségügyi problémákat okozhat, a mítoszt a tudományos közösség teljesen megcáfolta az elmúlt évtizedekben.

A tudományos munkák bebizonyították, hogy a sok fehérje nem okoz ortopédiai problémákat a kölykök növekedése során, és vesebetegségeket sem vált ki idős kutyusoknál.

Valójában, a magas fehérjebevitel rendkívül előnyös: támogatja az immun-és a központi idegrendszert, elősegíti a sérülések gyorsabb gyógyulását, fenntartja az ideális izomtömeget és jelentősen hozzájárul a csodálatos szőrzet és az egészséges bőr kialakulásához és fennmaradásához. ⁽¹²⁾

Bármilyen termékfejlesztési, illetve marketing- koncepció, amely az alacsony fehérjetartalomhoz kötődik, egyszerűen csak az alapanyagok alacsonyabb költségeiről szól, és nem veszi figyelembe az állatok való szü-