ORIJEN fehérfüzet 2010

2016-08-30 14:36:19

Nagyon sok információ olvasható a Biológiai Szükségleteknek Megfelelő ORIJEN márkáról az alábbi írásban: összehasonlítjuk a növényevők, a mindenevők és a ragadozók emésztőrendszereinek anatómiai felépítését; részletesen tárgyaljuk a kutya és a macska tápanyagszükségletét; az olvasó azt is megtudhatja, hogy nem minden Omega 3 zsírsav hasonlóan értékes; röviden áttekintjük a kisállateledelek történetét; bemutatjuk a biológiai szükségleteknek megfelelő eledelt; kitérünk arra is, hogy miért nem minden fehérje, illetve fehérjeforrás azonos minőségű; és legvégül érintjük a fehérjével kapcsolatos hiedelmeket, és ezek tudományos cáfolatait.


ORIJEN fehérfüzet 2010

Az írás letölthető pdf (136 KB) formátumban
 

1 AZ EVÉS ANATÓMIÁJA

A kutya évezredek óta a leghűségesebb társunk, ezért semmi meglepő nincs abban, hogy az ebek humanizációs folyamata tovább tart, azaz a civilizáció eredményeiből ugyanúgy akarjuk részesíteni őket, mint akár családtagjainkat, egyenrangú társként tekintünk rájuk.
Az ember és a kutya hosszú és nagyon szoros kapcsolata mellett, az állat legközelebbi genetikai rokona a szürke farkas, mivel mitokondriális DNS-ük 99 százalékban megegyezik.

A kutya és a farkas szoros genetikai kapcsolatára tekintettel, a Smithsonian Intézet megváltoztatta a kutya rendszertani(1) besorolását. A más fajként besorolt Canis familiaris (háziasított kutya), Canis lupus familiaris (háziasított farkas) néven a farkasokhoz (Canis lupus) került.

A timber farkas (Canis lupus lycaon), a tundra farkas (Canis lupus albus) és a mi imádott társunk egyaránt a szürke farkastól (Canis lupus) származik, azaz a leghűségesebb társunk a farkas háziasított alfaja.

A farkasokhoz hasonlóan, az összes kutyafajtát a Természet ragadozónak alkotta meg, tápanyag-szükségletüket legjobban a húsalapú étrend elégíti ki, és ezt a szervezetük anatómiai jellemzői kiválóan bizonyítják.    

Ha számba vesszük, hogy milyen anatómiai különbségek vannak a ragadozók, a mindenevők és a növényevők között, könnyebben érthetővé válik az, hogy a macskák és a kutyák miért tartoznak rendszertanilag a ragadozók rendjébe, és milyen összetételű étrend illeszkedik legjobban szervezetük biológiai felépítéséhez.
 

A NÖVÉNYEVŐK, A MINDENEVŐK ÉS A RAGADOZÓK EMÉSZTŐRENDSZERÉNEK ANATÓMIAI KÜLÖNBSÉGEI

Könnyebben megérthetjük a macskák és a kutyák tápanyagszükségletét, ha összehasonlítjuk a ragadozók, a növényevők és a mindenevők emésztőrendszerének anatómiai felépítését.

Milton Összehasonlító anatómia című munkájában nagyon jól illusztrálta azt, ahogyan az állatok anatómiailag és fiziológiailag alkalmazkodtak a táplálékok azon csoportjához, amelyeket a természetben találtak és elfogyasztottak.

A gerinces állatoknak három csoportját különbözetjük meg az alapján, hogy az anatómiai felépítésükhöz milyen étrend társul:

1. Ragadozók (Carnivores)– a húsevők

2. Növényevők (Herbivores)– a növényféléket fogyasztanak.

3. Mindenevők (Omnivores)– húsokkal és növényekkel táplálkoznak

Ez az osztályozás segít minket abban, hogy az állatok szervezete melyik táplálék feldolgozására alkalmas.

 

NÖVÉNYEVŐK (tehén, birka)

A növényevők, elnevezésükből is logikusan következik, növényeket esznek, és nem húsokat. Ezért semmi meglepő sincs abban, hogy emésztőrendszerük szénhidrátok és más növényekből származó tápanyagok feldolgozására alkalmas.

A növényevő állatok emésztőrendszerének felépítése a növényalapú táplálék feldolgozásához alkalmazkodott az evolúció folyamata során.

 

1. Az EMÉSZTŐRENDSZER teljes mérete akár tízszeresét és elérheti az állat testhosszának, mivel a növényi eredetű táplálékok lebontása nagyon időigényes folyamat. A növényevők bélrendszere jelentősen hosszabb és bonyolultabb, mint a ragadozóké.

2. A NÉGYZETALAKÚ és LAPOS ŐRLŐFOGAK kiválóan alkalmasak a növényi, és nem az állati eredetű táplálék alapos megrágására. Az alsó állkapocs képes a növényevőkre jellemző oldalirányú mozgásra, amely lehetővé teszi a magas szénhidráttartalmú táplálék hatékonyabb megrágását, ezzel is elősegítve a további emésztés folyamatát a gyomorban és a bélrendszerben.

3. A SZÉNHIDRÁTOK EMÉSZTÉSÉT ELŐSEGÍTŐ ENZIMEK A NYÁLBAN. Az amiláz emésztőenzim a nyálban található, és részt vesz a szénhidrátok lebontásában. A növényevők alaposan megrágják az elfogyasztott táplálékot, így az tökéletesen összekeveredik az amiláz emésztőenzimmel.
 

MINDENEVŐK (sertés, ember)

A mindenevők a növényi és állati eredetű táplálékok feldolgozására egyaránt alkalmasak.

A mindenevők emésztőrendszere nem specializálódott egyetlen táplálékfajta megemésztésére sem.

A mindenevők anatómiai jellemzői a következők:

1. KÖZEPES HOSSZÚSÁGÚ EMÉSZTŐRENDSZER, amely mindkét táplálékfajta hasznosítására megfelelő.

2. LAPOS ŐRLŐFOGAK és HEGYES TÉPŐFOGAK, melyek rágásra, tépésre és harapásra egyaránt alkalmasak.

3. A SZÉNHIDRÁTOK EMÉSZTÉSÉT ELŐSEGÍTŐ ENZIMEK A NYÁLBAN. A keményítő (összetett szénhidrát) emésztése már a rágás során elkezdődik az amiláz enzim segítségével.
 

RAGADOZÓK (farkas, kutya, tigris, macska)

A ragadozó szó latin jelentése „húsevő” (a latin carne szó jelentése hús; a latin vorare szó jelentése fal illetve mohón eszik), és azokra az állatokra vonatkozik, amelyek tápláléka döntően állati eredetű; ilyen, pl. a macska és a kutya.

A ragadozók emésztőrendszerére jellemző:

1. RÖVID, EGYSZERŰ ÉS SAVAS EMÉSZTŐRENDSZER. Az állati eredetű fehérjék és zsírok nagyon könnyen emészthetőek, ezért elég a rövid emésztőrendszer.

A hidrokloridsav termelése szintén egy különleges képesség a kutyák és a macskák esetében. A gyomorban munkálkodó erős emésztő sav megkönnyíti a bevitt fehérjék lebontását, továbbá elpusztítja a már elfogyasztott, de romlásnak indult húsokban elszaporodó káros baktériumokat. A kedvenceink képesek a gyomor pH értékét 1-2 értékek körül fenntartani.

2. ÉLES FOGAK (húsok darabolására és nem növények rágcsálásra tervezve!). A ragadozók hosszabb fogazata kiválóan alkalmas a zsákmányállat megragadására és megölésére.

Az őrlőfogak háromszög alakúak csipkézett élekkel, melyeknek az elejtett állat testrészeinek feldarabolásának megkönnyítésében van hasznos funkciójuk. Hasonlóan, mint a fűrészélű daraboló olló esetében.

3. ÁLLKAPCSOK FÜGGŐLEGES (vertikális) MOZGÁSA. Szemben a növényevőkkel és a mindenevőkkel (pl. a gazdikkal), akik vízszintesen (horizontálisan) is képesek mozgatni az állkapcsaikat a növények rágása közben, a ragadozók kizárólag két irányban – le és fel – tudják mozgatni az állkapcsaikat. Ez lehetővé teszi igen nagy erők kifejtését a harapás során, gondoljunk csak a prédaállat elejtésére, amellett nagyobb méretű táplálék megfogására is alkalmas, hiszen a ragadozó hatalmasra tudja kinyitni a száját.

4. NINCS AMILÁZ EMÉSZTŐENZIM A NYÁLBAN. Néhány növény-és mindenevő állat nyálában megtalálható az amiláz emésztőenzim. Ellenben egyetlen ragadozó állat, így a kutya és a macska nyála sem tartalmaz a szénhidrátok emésztésében szerepet játszó enzimet.
 

Mivel az amiláz enzim hiányzik a nyálból, ezért a szénhidrátok megemésztéséhez szükséges mennyiség előállítása kizárólag a hasnyálmirigysejtekre hárul.

Ha kutyánkat növény-illetve mindenevőkhöz hasonlóan tápláljuk, a hasnyálmirigyeket többletmunkára kényszerítjük, mivel a szénhidrátdús étrend megemésztéséhez, nagyobb mennyiségben kell szénhidrátlebontó enzimet termelniük ahelyett, hogy normál mennyiségben termelnének fehérje-és zsírlebontó enzimeket.(2)

 

ÖSSZEGZÉS: A KUTYA ÉS A MACSKA SZINTE KIZÁRÓLAG A HÚSALAPÚ ÉTREND MEGEMÉSZTÉSÉRE VAN TERVEZVE.

Számos lényeges anatómiai jelleg különbözteti meg a macskákat és a kutyákat a mindenevő és a növényevő állatoktól, mialatt egyértelműen a ragadozók rendjébe tartoznak rendszertanilag; a húsalapú étrend feldolgozására alakultak ki az evolúció folyamán.


AZ EMÉSZTŐRENDSZER TÍPUSA ÉS HOSSZA

  • A kutyának és macskának rövid és egyszerű felépítésű gyomor-és bélrendszere van, mivel a húsok viszonylag könnyen emészthetőek a növényi táplálékokhoz képest; emiatt a vékonybél hossza is meglehetősen rövid.
  • A gyomorsav magas koncentrációjának köszönhetően az emésztés során a fehérjék nagyon könnyen lebomlanak.  (A ragadozók gyomrának pH értéke kb. 1, szemben az ember gyomrának 4-5-ös pH értékével; pH 7-es értéknél van az „origó”, semleges kémhatás, efelett lúgosságról beszélünk).

FOGAZAT ÉS ÁLLKAPOCS

  • A hatalmasra nyíló száj és a jelentős erőt kifejteni képes állkapocs tökéletesen alkalmas arra, hogy az állat nagy darab húsokat képes legyen lenyelni.
  • Az éles és hegyes fogakat a Természet nem szemestakarmányok megőrlésére tervezte; a ragadozó kiválóan tudja hasznosítani e veszélyes szerszámokat, amikor megragadja és elejti áldozatát, majd felhasítja a testét, és feldarabolja a húsokat.
  • A kutya és a macska egyben nyeli le a húsalapú táplálékot, és nem rágja, illetve őrli meg; pontosan erre alkalmas a fogazat és az állkapocs.

EMÉSZTŐENZIMEK

  • A kedvenceink szervezet olyan típusú enzimeket termel, melyek a fehérjék és zsírok lebontására alkalmasak. A kutya és a macska nyálában nem található meg a szénhidrátok emésztésében résztvevő amiláz enzim.
  • A ragadozók nem rágják meg az elfogyasztott ételt, hiszen ez teljesen felesleges a hatékony emésztés szempontjából! Szemben a szénhidrátokat lebontó enzimekkel, a fehérjék emésztésében szerepet játszó enzimek nem találhatók meg a nyálban, hiszen ebben az esetben az enzimek először a szájüreget felépítő fehérjéket kezdenék el lebontani (autolízis), és nem az elfogyasztott ételt.
  • Összefoglalva; a ragadozóknak nem kell az elfogyasztott táplálékot összekeverni a nyállal - hiszen nincs benne semmilyen emésztőenzim -, ezért nem is rágják meg a kaját, hanem harapnak egy nagy cubák húst, és egyben lenyelik.
     

2 A KUTYA ÉS A MACSKA TÁPANYAGSZÜKSÉGLETE

A tudomány egyértelmű álláspontja és az evolúciós bizonyítékok szerint is, a kutya egy háziasított farkas.

Az első részben bemutattuk azokat az anatómiai jellemzőket, melyek alapján a kutya és a macska a ragadozók rendjébe tartozik; továbbá ezen a tulajdonságok miként teszik alkalmassá kedvenceink szervezetét arra, hogy az állati eredetű zsírokat és fehérjéket könnyen feldolgozza, amellett miért nem alkalmas az emésztőrendszerük a növényekben található szénhidrátok hasznosítására.

Felmerül a kérdés; milyen típusú étrend felel meg a ragadozók anatómiai felépítésének, és melyik alkalmatlan erre?

Mivel a kutya belső fiziológiai tulajdonságai nem különböznek a farkasétól, ezért a tápanyagszükséglete is ugyanaz, mint a vadon élő ragadozó unokatestvérnek: döntően fehérjék és zsírok.

Az összes modern kutyafajtának nincs lehetősége az ősökéhez hasonlóan táplálkozni, de lényeges szempont, hogy biztosítsuk számukra a kiváló egészségi állapotot.

A háziasítás során a belső fiziológiai tulajdonságok elhanyagolható mértékben változtak, de szembetűnő az eltérés a különböző fajták külső, fizikai megjelenésében. Gondoljunk csak a kistestű yorkira vagy az óriás német dogra!
 

ÁLLATI EREDETŰ FEHÉRJÉK

A fehérjék nélkül a kutya és a macska szervezete nem működhetne! Csak néhány példa: a fehérjéknek alapvető szerepük van a sejtek újraképződésében, a szövetek (izomzat, bőr stb.) fenntartásában, elengedhetetlenek a hormonok és enzimek termelésében, továbbá ellátják a szervezetet energiával.

Habár a fehérje alapvető tápanyag, nem egyenértékű az összes fehérjetípus; a biológiai hasznosság, illetve a fehérje minősége jelentős mértékben függ, pl. annak forrásától.

Három tényező van hatással a fehérje minőségére:

1. FORRÁS

2. AMINOSAV-ÖSSZETÉTEL

3. EMÉSZTHETŐSÉG


A FEHÉRJÉK FORRÁSA

Az állati és növényi eredetű fehérjék aminosav-összetétele eltérő! Az állati forrásból származó fehérjék teljes értékűek a kutya és a macska számára, a növényi fehérjék NEM teljes értékűek (mivel nem tartalmazzák az összes esszenciális aminosavat megfelelő mennyiségben és arányban).

 

A FEHÉRJÉK AMINOSAV-ÖSSZETÉTELE

Az ÁLLATI eredetű fehérjék a kedvenceink számára szükséges összes aminosavat tartalmazzák abban a mennyiségben, amely szükséges a kölykök növekedéséhez, és az általános egészségi állapot fenntartásához és megőrzéséhez.

A kisállateledelekben gyakran használt NÖVÉNYI fehérjék - kukoricasikér, szójababliszt, vagy bármilyen növényből kinyert fehérjék izolátumai - nem tartalmazzák megfelelő arányban és mennyiségben a szervezet számára szükséges összes aminosavat.

Sőt, a növényekben található fehérjék gyakran nem tartalmazzák az összes szükséges esszenciális aminosavat, mint pl. arginin, taurin, metionin, lizin és triptofán.

 

A FEHÉRJÉK EMÉSZTHETŐSÉGE

Az emészthetőség kulcsfontosságú a fehérje minőségének meghatározásában.

Végül is mit ér egy jó minőségű fehérjékből készült eledel, ha az állat nehezen tudja megemészteni?

A jól emészthető fehérjéket a szervezet könnyebben tudja lebontani kisebb alkotóelemeire, mint a nehezen emészthető fehérjéket. Ennek köszönhetően a bevitt tápanyag jobban hasznosul és kevesebb az anyagcsere folyamán keletkezett salakanyag.

A macska és a kutya rövid emésztőrendszere a növényi fehérjéket kevésbé tudja megemészteni, mint az állati eredetű fehérjéket.

A legjobb választás az állati forrásból származó fehérjék – könnyen emészthetőek és az összes esszenciális aminosavat tartalmazzák a megfelelő mennyiségben.

MÉG TÖBB INFORMÁCIÓ A FEHÉRJÉK MINŐSÉGÉVEL KAPCSOLATBAN AZ 5. FEJEZETBEN!


ÁLLATI EREDETŰ ZSÍROK

A humán táplálkozásban elég gyakran az egészségtelen hatását hangsúlyozzák, de a kutya és a macska étrendjében nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a zsírok.

Az emberek egészséges táplálkozásának legnagyobb ellenségei az állati eredetű zsírok – legalábbis a jelenleg uralkodó nézetek szerint -, ezért a gazdik gyakran azt gondolják, hogy ez igaz a kutyák és macskák esetében is. Ez tévedés: az állati eredetű zsírok és olajok nélkül nem tudjuk kielégíteni a társállataink tápanyagszükségletét!

Hasonlóan a fehérjékhez, a zsírok sem egyenrangúak; különböző forrásból származnak, eltérnek egymástól az alkotóelemeik struktúrájában, és minőségük sem azonos.

A kutyáknak és a macskáknak nincsenek koleszterin-problémáik, vagy magas étrendi zsírbevitel okozta szív-és érrendszeri megbetegedéseik. Ezért nem meglepő, hogy kedvenceinknek állati, és nem növényi eredetű zsírokra és olajokra van szükségük.

A zsíroknak két fontos funkciójuk van:

1. A szervezet hatékony energiaforrásai.

2. Biztosítják a megfelelő mennyiségű esszenciális zsírsavakat (Omega 3), melyeket a kutya és a macska szervezete nem tud előállítani.

 

AZ ENERGIAFORRÁS

- A ragadozók számára ideális tápláléknak meglehetősen sok zsírt kell tartalmaznia.

- Mivel kedvenceink élvezik a civilizáció összes „kényelmét” – kevesebb mozgás, szélsőséges időjárási körülmények hiánya, az élelemszerzésre fordított szinte nulla energia -, ezért étrendjükben mérsékelt mennyiségben, kb. 15-18 százalékos arányban szükséges zsír (átlagos aktivitású egészséges felnőtt állatok esetén).

- Mialatt a zsír és a szénhidrát is energiát biztosít, a funkciójuk teljesen eltér egymásétól. A zsírok alapvető tápanyagok a kutyák és a macskák számára, a szénhidrátok nem.

- A szénhidrátokból sokkal gyorsabban tud energiát nyerni a szervezet, mint a zsírokból. Az ember esetében, a magas szénhidrátbevitel megemeli az izomban raktározódó glikogén(3) mennyiségét, ezáltal nő az állóképesség. Hasonló esetben, a kutya szervezete másképpen reagál; magas szénhidrátbevitel esetén a tejsav feleslegesen halmozódik fel az izmokban, amely hipoglikémiához vezethet, ebben az esetben az állat fáradt és kimerült lesz.

- Egyértelműen a zsír az ideális energiaforrás a kutyák és a macskák részére.

 

AZ ESSZENCIÁLIS ZSÍRSAVAK FORRÁSA

Az esszenciális zsírsavak a „közönséges” zsírokban találhatóak, és nélkülözhetetlenek a szervezet számára.

A szervezet nem képes előállítani ezeket a zsírsavakat – ezért esszenciálisak, azaz nélkülözhetetlenek -, így kizárólag csak táplálékkal vihető be a szükséges mennyiség.

A legfontosabbak: a linolénsav és az arachidonsav(4) (Omega 6 zsírsavak), továbbá a DHS és EPS zsírsavak (Omega 3 zsírsavak).

Az Omega 6 és 3 zsírsavak egymáshoz viszonyított aránya nagyon lényeges, mivel e két zsírsavcsoport együttesen fejti ki hatását. Általánosságban elmondható, hogy az ideális arány 2:1 és 5:1 között van az Omega 6 zsírsav javára.

Nagyon ritkán találkozhatunk Omega 6 zsírsavhiányos táplálkozással, ellenben igen gyakori a túl sok Omega 6, és a nem elegendő Omega 3 zsírsav az étrendekben.

 

AZ OMEGA 3 MINŐSÉGE

  • Az Omega 3 zsírsavak között radikális eltérések lehetnek a minőségben, attól függően, hogy állati vagy növényi forrásból származnak.
  • Háromféle Omega 3 zsírsav létezik: ALS (Alfa-linolénsav) növényekből származik, a DHS (Dokozahexénsav) és az EPS (Eikozapenténsav) pedig halhúsból.

 

ALS │a növényi OMEGA 3 zsírsav

Az ALS egy rövid láncú Omega 3 zsírsav, megtalálható a szójában, kukoricában, repce-és lenolajban.

A megfelelő hatás érdekében a kutya és a macska szervezetének át kell alakítania az ALS zsírsavat EPS és DHS zsírsavakká.

A kedvenceink szervezete nem képes ezt az átalakítást elvégezni, ezért a táplálkozás-tudományi szakemberek szerint, az ALA zsírsav inaktív, és nem biológiai szükséglete a kutyának és a macskának.

 

EPS és DHS │Omega 3 zsírsav halhúsból

Az állati forrásból származó hosszúláncú Omega 3 zsírsavak (DHS és EPS) azonnal és közvetlenül hasznosulnak.

Természetes formában kizárólag halhúsokban találhatóak – lazac, hering és tavi fehérhal-, és messze a legértékesebb zsírsavak a kutyák és a macskák számára.


SZÉNHIDRÁTOK – LEHETŐLEG MINIMÁLIS MENNYISÉGBEN!

A szervezet számára a szénhidrátok a legkönnyebben elérhető energiaforrások. A fehérjék és a zsírokis biztosítanak energiát, de a szénhidrátokat tekintik a leggyorsabban elérhető energiának.

Az NRC útmutatása szerint, „A szénhidrátok gazdaságos energiaforrást biztosítanak a kutyák étrendjében”.

 

A szénhidrátoknak két nagy csoportja van:

1). Egyszerű szénhidrátok (cukrok),

2). Összetett szénhidrátok (keményítők).



EGYSZERŰ SZÉNHIDRÁTOK

Az egyszerű szénhidrátok (mono-és diszacharidok) a legegyszerűbb formájú cukrok, egy vagy két cukormolekulából állnak. A szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz) a legegyszerűbb felépítésű cukor (monoszacharid); a répacukor, amely fruktózból és glükózból áll, egy diszacharid.

  • Az egyszerű cukrok gyorsan felszívódnak, majd bekerülnek a véráramba, és azonnal megemelkedik a vércukor szintjét.
  • A vércukor hirtelen megemelkedése miatt, az inzulinszint is megnövekedik, és ennek következtében a vérben található cukrok zsírokká alakulnak át.
  • A vércukor hirtelen megemelkedését rendszerint annak azonnali csökkenése követi, amely éhség-és gyengeségérzetet okoz.

 


ÖSSZETETT SZÉNHIDRÁTOK

Ha több mint két cukormolekula összekapcsolódik, akkor összetett szénhidrátokról (oligo-és poliszacharidok) beszélünk. Ebbe a csoportba tartozik a gabonakeményítő, a ragadozók által megemészthetetlen cellulóz, és az ún. állati szénhidrát a glikogén is.

  • Az összetett szénhidrátok lassabban szívódnak fel, ezért kevésbé „hizlalóak” egyszerűbb felépítésű társaiknál. A meg nem emészthető típusaik a széklet mennyiségét növelik, az elfogyasztott mennyiséggel egyenes arányban.

 

A RAGADOZÓKNAK SZÜKSÉGE VAN SZÉNHIDRÁTOKRA?

A kutyának és a macskának nincs emészthető szénhidrátszükséglete, mivel szervezetük a fehérjéket és a zsírokat tudja leghatékonyabban megemészteni és hasznosítani. A mendemondák ellenére, a ragadozók rendjébe tartozó kedvenceink nem lettek mindenevők az együttélés évezredei során. Más szóval; az, hogy az emberiség étrendjében a gabonafélék jelentős szerepet töltenek be, nem okozott anatómiai változásokat társállataink emésztőrendszerében (és ezt még 2010-ben is le kell írni!).

  • A természetben elérhető táplálék szinte egyáltalán nem tartalmaz szénhidrátokat. Az elejtett állat gyomrában található félig megemésztett magvak, gyümölcsök és zöldségek csak nagyon kis részét képezik a teljes étrendnek, illetve az elfogyasztott prédának.
  • A manapság gyártott magas szénhidráttartalmú kisállateledelek fogyasztása számos egészségügyi rizikófaktort hordoz magában; a vércukorszint folyamatosan ingadozik; kialakulhat az inzulinrezisztencia, majd a cukorbetegség; az állat könnyen elhízhat, mely számos más betegség kiindulópontja lehet.
  • A hagyományos szárazeledelek szénhidráttartalma nagyon magas, számos termék több mint 40-50 százaléka szénhidrát (döntően gabonakeményítő).
  • Egy átlagos szárazeledel felerészben táplálkozási szempontból felesleges szénhidrátokat, valójában cukrokat tartalmaz (a szénhidrátokat cukrokká bontja le a szervezet az emésztés során).
  • A napi energiaszükséglet feletti szénhidrátbevitel (ez jellemző a hagyományos állateledeleket fogyasztó kutyák és macskák esetében) az enzimeket arra sarkalja, hogy a felesleges szénhidrátokat zsírokként tárolja a szervezet.
  • Az Amerikai Takarmány-ellenőrző Hivatalok Szövetsége (AAFCO)(5) a kutya és a macska minimális tápanyagszükségleteit tartartalmazó táblázataiban nem szerepel a szénhidrát, szemben a fehérjével és a zsírral (természetesen a táblázatok tartalmazzák a más tápanyagokra – vitaminok és ásványi anyagok – vonatkozó értékeket). Azaz, ha a kutya vagy a macska nem eszik szénhidrátokat, az nem jelent egészségügyi kockázatot, ellenben a szervezet megfelelő működése érdekében szükség van zsírokra és fehérjékre. 
  • Dr. David S. Kronfeld szerint a felnőtt kutyának nincs szüksége szénhidrátokra, még abban az esetben sem, ha fokozott fizikai terhelés alatt van, mivel a máj nagyon könnyen megtermeli a szükséges mennyiségű vércukrot az elfogyasztott fehérjékből és zsírokból.

 

A MACSKÁK ÉS A KUTYÁK TÁPLÁLÁSA AZ ANATÓMIAI FELÉPÍTÉSÜK ALAPJÁN

A kutyák és a macskák ragadozók. A civilizációs hatások, a kényelmesebb életstílus nem változtatta meg az emésztőrendszerük felépítését az évezredek során. Ebben semmi különös sincs; az emberi belső sem változott!

A nagyon minimális fiziológiai eltéréssel (genotípus) szemben, a kutyusok külső megjelenési formái (fenotípus) radikális változásokon mentek keresztül a háziasítás során, nem kis részben az ember tenyésztői munkájának következtében.

A kedvenceink számára nemcsak az ősök által fogyasztott étrendet szeretnénk biztosítani, hanem lényeges szempont a tökéletes testi és lelki kondíció egyaránt.

A biológiai szükségleteknek megfelelő eledel tükrözi a vadon található táplálékok arányát és változatosságát – húsok (izomzat), csontok, zsírok, belső szervek és különféle növények.

A természetes étrend koncepcióját egy szárazeledelre alkalmazva, kifejlesztettünk egy magas fehérje-, mérsékelt zsír- és alacsony szénhidráttartalmú terméket, mely bőségesen tartalmaz változatos forrásból származó állati eredetű alapanyagokat. A gyártás során ügyeltünk arra, hogy a húsalapanyagok a legkevésbé sérüljenek.

A termékünkben nincs gabona, így a szénhidrátok mennyisége is alacsony.


ÖSSZEFOGLALÓ:

Az első részben arról volt szó, hogy a külső megjelenés radikális megváltozása ellenére, a kutyák és macskák alapvető belső, fiziológiai tulajdonságai nem változtak a háziasítás során.

A második részben feltettünk két kérdést: milyen étrend felel meg a ragadozók anatómiai felépítésének, és milyen étrend alkalmatlan a tápanyagszükséglet kielégítésére?

A megállapításainkból könnyen kiolvashatóak a válaszok; a kedvenceinket a Természet ragadozónak alkotta meg, és annak ellenére, hogy a legtöbb fajta már csak kis mértékben hasonlít a vadon élő unokatestvérre, a farkasra, a belső szervrendszerek nem változtak az évezredek során.
 

  • A kutya ragadozó és nem mindenevő. A kutya alkalmazkodó képessége kiváló, és eltengeti az életét a mindenevő állatoknak megfelelő étrenden is, de ez nem jelenti azt, hogy a növényi táplálékban dús étrend a legjobb számára.
  • A kutyák és a macskák rövid és savas emésztőrendszere az állati eredetű húsokat és zsírokat tudja a leghatékonyabban feldolgozni és hasznosítani (metabolizálni).
  • Számos modern kutyafajta, nem képes ugyanazt a táplálékot megenni, mint a vadon élő ősök, de ugyanolyan tápanyag-összetételű étrendre van szükségük a kiváló egészségügyi kondíció eléréséhez.
  • A biológiai szükségleteknek megfelelő eledel kifejlesztése során, figyelembe vettük a kutyák és a macskák emésztőrendszerének tulajdonságait. Hasonlóan a természetes étrendhez, az ORIJEN fehérjéket bőségesen, ellenben szénhidrátokat mérsékelt mennyiségben tartalmaz. A változatos forrásból származó húsalapanyagokat kíméletesen dolgozzuk fel, így a tápanyag-integritásuk kevésbé sérül.


Habár a fenti tények a tudományos közösségen belül jól ismertek és elfogadottak, a hagyományos állateledeleket gyártók termékeiből az következik, hogy a kutya és a macska emésztőrendszere hasonló az emberéhez – ez elég nyomos érv a szemestakarmányok használata mellett (már ha igaz lenne).

A gabonák gyakori használata az iparágban felveti bennünk a következő kérdést:

Ha a kutya és a macska ragadozó, és szinte kizárólag a húslapú étrend feldolgozására alkalmas a szervezete, akkor miért tartalmaznak a hagyományos kisállateledelek bőségesen szemestakarmányokat és szénhidrátokat?


A 3. részben, a kisállateledelek történetének rövid bemutatása során, kísérletet teszünk a kérdés megválaszolására.

3 A KERESKEDELMI KISÁLLATELEDELEK RÖVID TÖRTÉNETE

Könnyebben megérthetjük az iparág történetét, ha tisztázzuk, hogy mi volt a legtöbb gyártó célja a termékfejlesztés során; a kényelmi és gazdaságossági szempontok voltak a döntőek, és nem a valódi tápanyagszükségletnek megfelelő eledel.

1860-as évektől, amikor első termékek megjelentek, az 1970-es évekig, mely évtizedben napi fogyasztási cikké lett a kutya-és macskaeledel(6), a legtöbb gyártó az alapanyagok költségére és a kényelemre koncentrált.  

A gazdaságosság azt jelenti, hogy az alapanyagok döntően szemestakarmányok és húsipari melléktermékek, melyek nem felelnek meg a társállataink szükségleteinek. Ellenben kereskedelmi szempontból ideálisak, hiszen a szavatossági idő megfelelő (a magas gabonatartalom miatt), továbbá a termék gyártási költsége alacsony.

Számos „szakértő” szerint a kutyák és a macskák szervezete alkalmazkodott az új gabonalapú étrendhez a száraztápok megjelenése óta, az írás 1. és 2. részében tisztáztuk azt, hogy valójában a kedvenceink emésztőrendszere semmit sem változott.

A kereskedelmi termékek megjelenése óta nagyon kevés idő telt ahhoz, hogy bármilyen módosulás történjen egy gerinces állat szervezetében. Egy jelentősebb evolúciós változáshoz (pl. egy ragadozóból mindenevő lesz), amely a szervek anatómiai átalakulásától a molekuláris szintig kell érnie, sokkal több idő szükséges, mint ami a háziasítás, azaz a két faj együttélése óta eltelt.(7)

 

1860-as évek │AZ ELSŐ SZÁRAZ KUTYAELEDEL

  • Az első termék kizárólag kutyák számára készült. Egy amerikai villanyszerelő, James Spratt, összedobott egy kutyasütit búzalisztből, különféle zöldségekből és marhavérből. A találmány leginkább a mai jutalomfalatokhoz volt hasonlatos, és meglehetősen sikeres lett.
  • Hamarosan mások is követték a kísérletezgető villanyszerelőt, és a gabonák megjelentek az akkor még gyermekcipőben járó és a hentesek „uralta” kisállateledel-piacon.

 

1930-as évek │A NAGY GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG: AZ ÁR A LÉNYEG

  • Ebben az évtizedben jelent meg a piacon a Gaines Food Company egy száraz húslisztet tartalmazó termékkel.
  • Más élelmiszergyártóknak (Nabisco, Quaker Oats és General Foods) is nagy lehetőséget jelentett a folyamatosan növekedő kisállateledel-piac, hiszen a fel nem használható melléktermékek jelentették a száraztápok alapanyagait. Nem kellett a hulladék megsemmisítésével foglalkozni, hanem még extra jövedelem is keletkezett.
  • A termékeket a „kényelmesebb etetés” kommunikálásával hirdették, a magas gabonatartalomnak köszönhetően a szavatossági idő megfelelő volt, amellett a szénhidrátok olcsó energiaforrásoknak bizonyultak.

 

1960-as évek │A GYÁRTÓK TERMÉKEIKET A LEGKIVÁLÓBB JELZŐKKEL ILLETTÉK, MIKÖZBEN EMBERI FOGYASZTÁSRA ALKALMATLAN MALOMIPARI ÉS VÁGÓHÍDI HULLADÉKOKAT HASZNÁLTAK

  • A hatvanas években számos vita indult a kisállatok táplálásával kapcsolatban, gyártók szerint termékeik jó minőségűek, hiszen gabonaipari és vágóhídi melléktermékeket használnak fel, melyek nem alkalmasak emberi fogyasztásra.
  • Azt elismerték, hogy a friss húsok és zöldségek kiváló táplálékok, ennek ellenére a gyártók érvelése szerint, a kutyák és a macskák gazdaságosan és egészségesen (!) táplálhatók élelmiszeripari hulladékokkal.
  • A malmok és a vágóhidak folyamatosan kiváló piacot találtak a máshol eladhatatlan melléktermékeiknek.

 

1970-es évek I A „TELJES ÉRTÉKŰ” ÉS A „KÉNYELEM”  A LEGFONTOSABB ELŐNYÖS TULAJDONSÁG

  • A kényelem volt az elsődleges szempont a csomagolt tápok egyre növekvő népszerűségében múlt század hetvenes éveiben; a főzőcskézés helyett, a száraztápot csak ki kellett önteni az etetőtálba, és ezzel sok időt spórol a gazdi.
  • Ebben az időben kezdték a gyártók ráírni a csomagolásra azt, hogy a termék teljes értékű, azaz nem szükséges kiegészíteni az állat étrendjét, hiszen a termék minden szükségest tartalmaz. Emellett a gyártók az emberi ételmaradékok etetésének egészségügyi kockázataira hívták fel a fogyasztók figyelmét.

 

1970-es évek I MEGJELENNEK A SPECIÁLIS TERMÉKEK

  • Az új száraztápok már bizonyos betegségek kezelésére is alkalmasak lettek; az ún. „gyógytápok” számos esetben csak minimálisan tértek el (ez manapság is jellemző) az egészséges állatok számára gyártott termékektől, de a csomagolásban biztosan.
  • A gyógyhatású, illetve állatorvosi tápok megjelenése a gazdikban azt a képzetet keltette, hogy a kisállatok táplálása bonyolult, tudományos dolog, és jobban kell bízni az állatorvos tanácsaiban, mint a józan észben.
  • Az értékesítés csatornái egyre szélesedtek; a szupermarketektől az állatorvosi rendelőkig lehetett szárazeledeleket vásárolni.(7) 

 

1980-es évek I SZUPERPRÉMIUM KATEGÓRIA MEGSZÜLETÉSE

  • Egyre több még táplálóbb termék jelent meg, melyeket az eltérő életszakaszoknak megfelelően fejlesztettek ki. De a prémium termékeket gyártók jelentős része a régi bevált receptet alkalmazta; sok gabonát és kevés húst használtak a gyártás során, ezért az eledelek kevés fehérjét, de annál több szénhidrátot tartalmaztak.

 

1990-es évek I A VÁSÁRLÓK EGYRE KÉPZETEBBEK

  • A vevők egyre inkább felismerték a helyes táplálkozás és az egészségi állapotuk közötti kapcsolatot, és egyre alaposabban kezdték el tanulmányozni azt, hogy mi van írva az állateledelek csomagolására.
  • Ez a folyamat vezetett az ún. holisztikus termékekhez, és a gyártók marketing-kommunikációjában egyre nagyobb szerepet kaptak a speciális összetevők, pl. a teljes kiőrlésű gabonák, melyek egészségesek az ember számára, ellenben kedvenceinknek nincs rá szükségük.
  • A holisztikus termékek receptje nem változott: szemestakarmányok és jó sok szénhidrát. Egy biztos, a kutyák és a macskák szempontjából semmi holisztikus nem volt bennük!

 

2000 után  AZ ÚJRA BEKÖSZÖNT MÚLT

 

Minél több dolog megváltozik, annál többen maradnak változatlanok! Mialatt az iparági marketing folyamatosan fejlődött, a kisállateledelek többszörösen feldolgozott alapanyagokból készültek, a legtöbb termék még mindig több mint 50 % gabonát tartalmaz, és majdnem ugyanennyi szénhidrátot.

  •  A kutyákat és a macskákat számos allergiafajta és krónikus betegség kínozza. Felmerülhet bennünk a kérdés: valóban egészségesebbek kedvenceink manapság?
  • Habár a vásárlók egyre tudatosabbak, és gondosabban tanulmányozzák az összetevők listáját, de sajnos a legtöbben nincsenek tisztában az alapvető termékjellemzőkkel, amelyek valóban meghatározzák az eledel minőségét; egy étrend  tulajdonságait a három energiát biztosító, alapvető tápanyag minősége, eredete és mennyisége határozza meg!
  • A gabonákról köztudott, hogy egészségesek az emberek számára, továbbá a száraztápok döntő többsége tartalmaz szemestakarmányokat – ez a két fontos tényező, amiért a vásárlók azt gondolják, hogy a gabonáknak helye van a kutyák és a macskák étrendjében.
  • De amikor rákérdezünk arra, hogy valóban szüksége van e kedvenceinknek gabonákra, illetve szénhidrátokra, a legtöbb vásárló egyértelmű választ ad; a szemestakarmányok nem részei a macska-és kutyafélék természetes étrendjének.
  • A változatos marketingfejlesztések ellenére – a prémium és szuperprémium kategóriák megalkotásától az állatorvosi tápokon keresztül a holisztikus termékekig – a szárazeledelek nem változtak lényegesen az elmúlt negyven évben; ugyanazok a cégek, ugyanolyan alacsony fehérje-és magas szénhidráttartalmú tápokat gyártanak nagy mennyiségű gabonából. És ez különösen igaz az ún. gyógytápok esetében is!
  • Az iparág története jól mutatja, hogy a gyártók a termékeiket valójában a vásárlók részére fejlesztik ki; elsődleges a kényelem és a gazdik elvárásainak való megfelelés, és másodlagos a kutyák és macskák valódi tápanyagszükséglete.

 

Akkor melyik állateledel felel meg a kedvenceink élettani szükségleteinek?


A 4. rész megpróbál válaszolni a kérdésre a biológiai szükségleteknek megfelelő kutya-és macskaeledel bemutatásával.

 

4 BIOLÓGIAI SZÜKSÉGLETEKNEK MEGFELELŐ KUTYA-ÉS MACSKAELEDEL

A „biológiai szükségleteknek megfelelő étrend” koncepcióját nagyon könnyű megérteni, de elégé nehéz megvalósítani egy szárazeledel esetében a gyártástechnológiai korlátok miatt.

Tiszta és világos a biológiai szükségleteknek megfelelő jelentése; lemásolni azt az étrendet, melyet a Természet biztosít az állatok részére.

A növényevőknek, mint pl. a tehén és a birka, lapos őrlő-illetve zápfogaik vannak, amelyek segítségével hatékonyan tudják megrágni a növényi táplálékot, a hosszú emésztőrendszerűkben pedig bőven van idő és hely a nehezen emészthető növényi alkotóelemek (pl. cellulóz) erjedéséhez és hasznosulásához. A nagy mennyiségű szénhidrát emésztése már a szájban elkezdődik az amiláz enzimet tartalmazó nyál segítségével.

A növényevők szükségleteit kielégítő biológiai tápláléknak sokféle növényt, kevés fehérjét és bőséges mennyiségben kellene szénhidrátokat tartalmaznia.

A ragadozók nagyméretű szája, az egyirányú erőkifejtésre alkalmas állkapocs tökéletesen alkalmas arra, hogy jókora darab húsokat lenyeljenek, mielőtt az éles tépőfogakkal megragadják és feldarabolják azokat; a rövid és savas emésztőrendszer hatékonyan és gyorsan képes feldolgozni az állati eredetű zsírokat és húsokat.

A kutyák és a macskák szükségleteit kielégítő biológiai étrendnek nagy mennyiségű és változatos forrásból származó friss húsokat, azaz sok fehérjét, mérsékelt mennyiségben zsírokat és kevés szénhidrátot kell tartalmaznia.

Az egyértelmű, hogy a gabonákban gazdag, illetve magas szénhidráttartalmú táplálék NEM felel meg a kedvenceink biológiai szükségleteinek.

A döntően friss állati eredetű alapanyagokból készült, biológiai szükségleteknek megfelelő eledel biztosítja a szervezet számára szükséges fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat, vitaminokat és ásványi anyagokat fajspecifikus arányban, figyelembe véve a szervezet anatómiai kapacitását.

A BIOLÓGAI SZÜKSÉGELETEKNEK MEGFELELŐ ELEDEL FŐ JELLEMZŐI

Nagyon egyszerűen; a biológiai szükségleteknek megfelelő étrend a „célcsoport” emésztőrendszerének anatómiai felépítéséhez illeszkedik.

Mindez száraz kutya-és macskaeledelre vonatkoztatva a következőket jelenti:

1. GAZDAG ÁLLATI EREDETŰ FEHÉRJÉKBEN, mely a termék magas hústartalmának köszönhető (min. 70 %).(9)

2. NAGY MENNYISÉGŰ ÉS KÜLÖNFÉLE FRISS HÚS változatos forrásokból.

3. ALACSONY SZÉNHIDRÁTTARTALOM, nem tartalmaz magas glikémiás indexű szemestakarmányokat.

4. ÁLLATI EREDETŰ ESSZENCIÁLIS ZSÍROK, melyek nem növényekből, hanem pl. halhúsokból származnak.(10)

5. GYÜMÖLCSÖK, ZÖLDSÉGEK ÉS GYÓGYNÖVÉNYEK.

6. TÁPANYAGOK EGYENSÚLYBAN, a termék megfelelő mennyiségben tartalmazza a kalciumot és a foszfort.(11)


I. GAZDAG ÁLLATI EREDETŰ FEHÉRJÉKBEN

 

Hiszen a kutya és a macska ragadozó, ezért bőséges fehérjetartalmú táplálékra van szükségük.

Az ideális étrendnek szinte kizárólag állati forrásból kell származni, kiegészülve csekély mennyiségű növényi táplálékkal, de gabonafélékre egyáltalán nincs szükség.

  •  Hasonlóan a vadon élő unokatestvérekhez, a kedvenceink az összes, a ragadozók számára az evolúció által kifejlesztett eszközzel rendelkeznek – éles, tépésre alkalmas fogak, rövid és savas emésztőrendszer, amely nagyon hatékonyan képes metabolizálni a húsalapú étrendet, pl. energiaforrásként.
  • Az ORIJEN lényegesen több húst tartalmaz, mint a hagyományos termékek. A sokféle fehérjeforrás a természet által biztosított változatosságot másolja le, és megfelel az anatómia felépítésből következő tápanyagszükségletnek is.
  • A magas fehérjetartalmú ORIJEN nélkülözi a szemestakarmányokat, melyek olcsó és szükségtelen energiaforrások.
  • Mivel a szervezet nem tudja tárolni az aminosavakat (a zsírt és a szénhidrátokat képes elraktározni!), a napi étrendnek feltétlenül kell tartalmazni megfelelő mennyiségben jól emészthető fehérjéket azért, hogy pótolja a napi szükségletet.
  • A kutya és a macska fehérjeszükséglete nem elégíthető ki teljesen növényi táplálék segítségével. A növényi eredetű fehérjék a következő esszenciális aminosavakat nem tartalmazzák megfelelő mennyiségben: arginin, taurin, metionin, triptofán és lizin.
  • Szemben a szénhidrátokkal, melyek kedvezőtlen hatással vannak a vércukorszintre és a könnyen a zsírraktárakat gyarapítják, a fehérjék energiaforrásként hasznosulnak vagy természetes úton távoznak, miután a szervezet hozzájutott a szükséges mennyiséghez. A fehérjék nagyon ritkán alakulnak át zsírokká.
  • A magas fehérjetartalmú étrend sokkal laktatóbb, ezért a kutya és a macska ösztönösen kevesebbet fogyaszt az ilyen típusú eledelből, mint a szénhidrátdús hagyományos száraztápokból.      
     

MENNYI A TÚL SOK?

Régebben azt gondolták, hogy a túl sok fehérje egészségügyi problémákat okozhat, a mítoszt a tudományos közösség teljesen megcáfolta az elmúlt évtizedekben.

A tudományos munkák bebizonyították, hogy a sok fehérje nem okoz ortopédiai problémákat a kölykök növekedése során, és vesebetegségeket sem vált ki idős kutyusoknál.

Valójában, a magas fehérjebevitel rendkívül előnyös: támogatja az immun-és a központi idegrendszert, elősegíti a sérülések gyorsabb gyógyulását, fenntartja az ideális izomtömeget és jelentősen hozzájárul a csodálatos szőrzet és az egészséges bőr kialakulásához és fennmaradásához. (12)

Bármilyen termékfejlesztési, illetve marketing- koncepció, amely az alacsony fehérjetartalomhoz kötődik, egyszerűen csak az alapanyagok alacsonyabb költségeiről szól, és nem veszi figyelembe az állatok való szü