A fehérjéhez kapcsolódó tévhitek

2016-07-06 13:51:47

Számos olyan tévhit van berögzülve a gondolkodásunkban, amelyek csak első hallásra tűnnek logikusnak, de ha józan paraszti ésszel közelítünk hozzájuk, megdöbbenünk milyen nagy butaságok. A ragadozó kutya táplálásával kapcsolatban döntően a fehérjékhez köthetően alakult ki egy hiedelemcsoport: a sok fehérje tönkreteszi a vesét; a magas fehérje meggyorsítja a nagytestű kutyák növekedését, gyakorlatilag megnyújtja az állatot, stb. Az alábbi írásban ezekről a mítoszokról és tudományos cáfolatukról lesz szó, és ellenben a fehérjefóbiásokkal, megadjuk azokat forrásokat, melyek alátámasztják az állításainkat. Csak annyit jegyeznénk még meg, hogy a száraztápok nem azért tartalmaznak kevés fehérjét, hogy a gyártók védjék a kutya egészségét, az ok sokkal prózaibb: a fehérje (hús) drágább, mint szénhidrát (gabona, burgonya).


A FEHÉRJÉHEZ KAPCSOLÓDÓ TÉVHITEK: A szénhidrát a kutyának sem kell!

A tanulmány letölthető PDF-formátumban (407 kb).
 

A múlt század húszas éveiben számos kísérletet végeztek patkányokon; magas fehérjetartalmú étrenddel etették az állatokat és vizsgálták a veseműködést. Mindenki sejtheti a kísérletek eredményét; a sok fehérjét (75 % száraz máj) tartalmazó táplálék káros hatással volt a rágcsálók (Rodentia) rendjébe tartozó állatok veséire.

A tudósok azt gondolták, hogy ez így lehet más gerinces állatok esetében is. Igaz, akkor még nem tudhatták, hogy a kísérletbe vont patkányfajta veséje különösen érzékeny a fehérjékre. A harmincas majd negyvenes években a kutyusok következtek: némely vizsgálat során aminosavakat fecskendeztek be intravénásan, és megmérték a kiválasztó szerv paramétereit. Le is vonták a következtetést: a fehérje káros a vesékre! Le is gyártották az első csökkentett fehérjét tartalmazó száraztápokat, és elindult a hiedelem azóta is tartó karrierje. A vesével foglalkozó tudományág, a nefrológia, abban az időben még gyerekcipőben járt, manapság teljesen új alapokon áll. A fehérje káros hatását számtalan kísérlet cáfolta az elmúlt évtizedekben. Ellenben néhány szakember még mindig egy 50-60 éves (!) nézetet képvisel, és sajnos hirdet is. Talán Ők is elolvassák a következő írást!  

Szinte bármilyen egészségügyi probléma illetve betegség tüneteit észleljük az állaton, előbb utóbb találkozunk a következő diagnózissal: a fehérje a bűnös. Mindegy milyen, állati vagy növényi eredetű, könnyen emészthető (tojás) vagy nehezen (csont), a tápanyag bűnössége megkérdőjelezhetetlen. Jogosan merül fel még a laikusokban is a gondolat: ha ilyen nyilvánvaló az egészségügy probléma gyökere, akkor csak módosítani kell a fehérje forrásán és / vagy a mennyiségén, és meggyógyul az állat? Sőt, a hazai tudományos élet egyes képviselői szerint, a kutya tápláléka nem tartalmazhat 25 százaléknál több fehérjét, amely a mindenevő ember maximális szükségleténél is jóval alacsonyabb.(1)
Hát akkor mit egyen a kutya? A kérdésre már nem kapunk választ, csak az egyértelmű, „kevés fehérjét . A szénhidrátok egészségügyi hatásairól egyáltalán nem esik szó, mintha nem is létezne ez a tápanyag, pedig a hazai kutya-és macskapopuláció döntő részét gabonakeményítővel (összetett szénhidrát) etetik, és ez a tény valóban jelent egészségügyi kockázatokat, nem a jól emészthető és bőséges állati eredetű fehérje.


A tanulmány letölthető pdf formátumban (980 kb).


1.0  A HIEDELMEK

Az ún. magas fehérjetartalmú tápokkal kapcsolatban számos hiedelem kering a köztudatban, amelyek abszurd módon abból az időszakból származnak, amikor még nem léteztek ezek a termékek. Közel néhány évvel ezelőtt megjelentek az első „magas fehérjés” szárazeledelek, hiszen semmilyen tudományos vizsgálat nem igazolta a fehérjék egészségkárosító hatását, hanem ellenkezőleg; nagyobb kockázatot jelent a fehérjehiányos táplálék.  Ez a termékfejlesztési tendencia jelentős zavart okozott a „fehérje-dogma” képviselőinél, ezért még vehemensebben képviselik korszerűtlen álláspontjukat: a kutyák étrendjének kevés fehérjét, azaz sok szénhidrátot kell tartalmaznia. Természetesen, a kijelentés második része már nem hangzik el, mert nem illeszkedik a zavaros és dogmatikus állásponthoz.

Alapvetően két egészségügyi probléma körül csoportosulnak a fehérjével kapcsolatos hiedelmek:

  • a magas étrendi fehérjebevitel károsítja a veséket;
  • a bőséges fehérje ortopédia problémákat okozhat a nagytestű kölykök esetében: pl. oszteokondrozis (osteochondrosis) és csípőizületi diszplázia stb.  

Mielőtt rátérnénk a mítoszok részletesebb tárgyalására, elengedhetetlen a táplálkozással kapcsolatos alapvető fogalmak és összefüggések tisztázása.


2.0 A HÁROM ALAPVETŐ TÁPANYAG

Egy száraztáp (étrend) tulajdonságainak meghatározásakor, nem kizárólag egy tápanyag illetve összetevő a lényeges, hanem a termék teljes tápanyag-összetétele. A kutyák és a macskák kb. 40 különféle tápanyagot igényelnek meghatározott mennyiségben, de most csak a három alapvető, energiát biztosító tápanyaggal foglalkozunk: a fehérje, zsír és szénhidrát. A szervezet kizárólag e három alapvető tápanyagból tud energiát nyerni a működéséhez. Az ember estében is ugyanez a helyzet. Tegyük fel, hogy a szükséges kalóriákat egyenlő arányban akarjuk kinyerni, akkor az energia 33 %-át fehérjékből, 33 %-át zsírokból és 33 % szénhidrátokból kell biztosítanunk. Ez nem azt jelenti, hogy az elfogyasztott mennyiségek is egyenlők, hiszen a zsír metabolizálható energiatartalma (ME) (2) 8,5 kcal/ gramm, a szénhidrát és fehérje egységesen 3,5 kcal/gramm.

                                     

1. ÁBRA

 

Az 1. Ábrán látható diagram azt a hipotetikus esetet mutatja, amikor a szervezet a három alapvető tápanyagból egyenlő arányban jut energiához. Könnyen belátható, ha az egyik tápanyag bevitelét emelem, tehát több energiát nyerek belőle, akkor a másik tápanyag illetve tápanyagok mennyiségét csökkentenem kell, feltéve, hogy a kalória-bevitel állandó marad. A száraztápok zsírtartalma a célcsoport igényeitől függ; munkakutyáknak magasabb, felnőtt kutyáknak átlagos, elhízott kutyáknak alacsony zsírtartalmú eledelt fejlesztenek a gyártók, ezért a zsírtartalomban nincsenek lényeges különbségek az eltérő márkák között. A jelentősebb eltérések a fehérjében és az elfelejtett szénhidráttartalomban mutatkoznak meg.

 

Tegyük fel, hogy az étrend zsírtartalma állandó; ebben az esetben, ha növelem a bevitt fehérje mennyiségét, csökkentenem kell a szénhidráttartalmat, változatlan kalóriaszükséglet mellett. És ez fordítva is igaz, ha kevesebb fehérjét adok az állatnak, akkor a szénhidrátbevitelt kell megemelnem, ha tartani akarom a szervezet számára szükséges napi kalóriamennyiséget. Az alábbi táblázatban szereplő példa, amely két Champion Petfoods Ltd által gyártott terméket hasonlít össze, jól szemlélteti az elmondottakat:

Garantált beltartalom

Termék:

Fehérje:

 Zsír:

Szénhidrát:

ACANA Adult Dog

29 % 16 % 30 %

ORIJEN Adult

40 % 16 % 20 %
Energiamegoszlás

ACANA Adult Dog

36 % 32 % 32 %

ORIJEN Adult

45 % 30 % 25 %

1. Táblázat: a garantált beltartalom és az energiamegoszlás összefüggése

 

A gabonamentes ORIJEN Adult és a zabot és barna rizst tartalmazó ACANA Adult Dog egyaránt felnőtt kutyák részére kifejlesztett szárazeledel. A zsírtartalom megegyezik (16 %), a fehérje és a szénhidrátmennyiségében van eltérés; ebből logikusan következik, hogy az ORIJEN Adult termékkel táplált kutya több energiát nyer fehérjékből, mint a szénhidrátokból. Ezt jól mutatja a metabolikus energia megoszlása, amelyet a táblázat második részében láthatunk. Nemhiába csak néhány gyártó adja meg a termék metabolikus energiatartalmának megoszlását.


2.1 A LÉNYEG

Amint látható, a képlet nagyon egyszerű: ha kevés fehérjét kap a szervezet, akkor a hiányt szénhidrátokkal, vagy zsírokkal kell pótolnom, azért, hogy a szervezet a megfelelő energiához jusson. És fordítva is igaz; bőséges fehérje mellé kevesebb szénhidrát szükséges. Nincsenek csodák, ha már a gerincesek nem tudnak fotoszintézis útján közvetlenül energiához jutni a Napból, akkor marad a három alapvető tápanyag!


3.0 A NÖVEKEDÉSI RENDELLENESSÉGEKKEL KAPCSOLATOS MÍTOSZOK


3.1 A HIEDELMEK

A nagytestű kölykök növekedésekor jelentkező ortopédiai problémák, pl. a csípődiszplázia, és a magas fehérjetartalom már évtizedek óta kéz a kézben járnak, a tévhit eredete a messzi homályba vész. Mint minden butaság, ez a fehérjével kapcsolatos mítosz is önálló életre kelt, szinte elpusztíthatatlan, nagyon sokan kiegészítették és terjesztették, ezzel is bizonyítani akarták szakértelmüket, és ez oly mértékben sikerült, hogy a „genetika” szó és a kapcsolódó kifejezések, pl. „genetikai adottság” vagy „örökletes tulajdonság” stb. automatikusan törlődtek nagyon sok szürkeállományból. Pedig az ortopédiai betegségeket sem a bőséges fehérjebevitel okozza!


3.2 A MEGOLDÁS (?)

Az egészségügyi illetve esztétikai problémákat kizárólag egyetlen módon javasolják megelőzni vagy helyrehozni; csökkentsük az étrend fehérjetartalmát, és ezután nyugodtan alhatunk, mialatt arányosan és a megfelelő ütemben növekedik a kölyök az udvaron. Azaz, mialatt kevesebb fehérjét adok a kutyusnak, emelem az étrendben található szénhidrátok mennyiségét (ezt a szakértők már nem tették hozzá!), ami általában gabonakeményítő. A szénhidrátokat a szervezet cukorrá bontja le, és kizárólag energiaforrásként hasznosítja. Számos fajta esetében, a kölyök, amíg felnőtté válik, születéskori testsúlyának akár százszorosát is elérheti 12-18 hónap alatt; a szövetek, az idegrendszer, a csontozat, és az izomzat stb. egészséges kifejlődéséhez nélkülözhetetlen tápanyag a fehérje és a zsír, de nem a szénhidrát!          


3.3 A TÉNYEK

Számos tudományos vizsgálat történt a témakörrel kapcsolatban,(3) amelyekből kiderült, hogy a növekedés sebességére az etetett fehérje mennyisége nincs észrevehető hatással, szemben a bevitt energiatartalommal és a kalcium-foszfor arányával illetve mennyiségével. Azaz, a fehérje nem gyorsítja a kölyök, pontosabban csontok hosszirányú (4) növekedését. Sőt, a túl alacsony fehérjebevitel okoz fejlődési problémákat; csökkenti a kölyök növekedési ütemét és az immunrendszer hatékonyságát. Tehát nem a bőséges, hanem az alacsony fehérjebevitel jelent egészségügyi kockázatokat!

Továbbá, felesleges az állatokat különféle kalcium- és foszfortartalmú táplálék-kiegészítőkkel tömni, mert ezek használata valóban okozhat fejlődési rendellenességeket; a túlzott ásványianyag-bevitel a legnagyobb rizikófaktorként szerepel a szakirodalomban az oszteokondrozis(5) betegségcsoport esetén.

A csípődiszpláziára hajlamos labrador kutyusok vettek részt a következő kísérletben: alomtestvéreket két csoportra osztottak; az egyik csoport 25 százalékkal kevesebb energiatartalmú étrendet kapott, mint a másik, akik szabadon ehettek. A kevesebb kalóriát fogyasztó állatoknál jelentősen csökkent a betegség előfordulásának gyakorisága és súlyossága, a szabadon ehető alomtestvérekhez képest.(6) A kutyákat kétéves korukban is megvizsgálták; a korlátozott kalóriát fogyasztó állatok 71 százalékának volt egészséges a csípője, szemben a másik csoport 31 százalékos arányával.

A csípődiszplázia kialakulásának egyik rizikófaktora a túlzott energia-bevitel az arra hajlamos fajtáknál, illetve ha a betegség „benne van” a vérvonalban! De azért fontos megjegyezni, hogy a betegség kialakulásnak okai még nem tisztázottak. A nagyobb súly fokozottan terheli a kialakulóban lévő csontrendszert, hiszen a felnőttkori súlyt kell hordoznia a kölyök csontvázának. Születéskor, a csontváz nagyrészt porcos szerkezetű, és fokozatosan alakul át csonttá. A porc lényegesen rugalmasabb a csontnál, ezért könnyebben tudja megváltoztatni az alakját. Ha a kialakulatlan csontvázat és a csípőízületet nagyobb erőhatás éri, mert pl. a kutya kövér (nagyobb a súlya a korához képest), a csípőízület alkalmazkodik a nagyobb terheléshez, és rendellenes formájú lesz. Ha örökletesen hordozza a kutya vérvonala a betegséget, akkor nagy valószínűséggel ki is alakul, de ideális testsúly mellett a betegség súlyossága enyhébb lesz.  A hatodik hónap és a felnőtté válás (kb. 15-18 hónap) közötti szakasz a legkritikusabb a testsúly szempontjából, ebben az időszakban folyamatosan ellenőrizzük a kölyök súlyát. A mozgással is csak óvatosan, a leginkább ajánlott fizikai aktivitás az úszás.


3.4 A LÉNYEG

A fehérje minden állat étrendjében nagyon fontos szerepet tölt be. A kölyköknek bőségesebb fehérjetartalmú étrendre van szükségük, mint a felnőtteknek. A kutyák táplálkozásában egyre inkább előtérbe kerül a fehérjék forrása és minősége (emészthetősége) az utóbbi időben. Ha a fehérje megfelelő minőségű, akkor nem számít a mennyisége, ellenben ha a kutya szervezete nem jut elegendő fehérjéhez vagy a fehérje rossz minőségű, akkor valóban negatív hatással van a csontrendszer kifejlődésére.

Az ortopédiai betegségekre hajlamos fajtáknál fokozottan kell figyelni a testsúlyt, mivel az elhízás jelentős kockázati tényező. De  a túlsúlyt nem szabad összekeverni a teljes mérettel, azaz a vállaknál mért magassággal! Más szóval, nem a testméret gyors növekedése a kockázatos, amikor a csontozat arányosan fejlődik, hanem a testsúly jelentős gyarapodása, mivel ebben az esetben a csontozat fejlettségi szintjéhez egy nagyobb terhelés társul. Ha fogyókúrára kell fogni a kölyköt, akkor kizárólag a napi adag mennyiségét csökkentsük, és felejtsük el a régi módszert, mely szerint rostokban dús étrend szükséges a hatékony diétához. A túl sok rost megakadályozza a tápanyagok hatékony felszívódását a belekben.

A túlzott kalcium-és foszforbevitel is növeli az ortopédiai betegségek kialakulásának kockázatát; minél nagyobb felnőttkori testsúly, annál kevesebb kalcium és foszfor kell a kölyöknek! A prémium száraztápok biztosítják a szervezet megfelelő ásványianyag-szükségletét, felesleges kiegészítőket adni. Ha nem száraztápokkal neveljük fel a nagytestű kölyköt, akkor ügyeljünk arra, hogy a főzött étrend ne tartalmazzon 40 százaléknál több csontot.


4.0  HIEDELMEK A FEHÉRJÉRŐL ÉS A VESÉKRŐL

Kenneth C. Bovée szerint a „fehérje károsítja a veséket” mítosz évtizedek óta masszívan jelen van mind a gazdik, mind az állatorvosok gondolkodásában, mely szerint a bőséges fehérjét tartalmazó étrend károsíthatja a veséket, illetve a kevés fehérjét tartalmazó étrend segítségével megelőzhető a veseproblémák kialakulása. A múlt század utolsó két évtizedében számos kutatás végeztek, amelyek nem támasztották alá a hiedelmet, ennek ellenére a téves nézet még stabilan jelen van napjainkban is. Hogy miért? Az alábbi részből kiderül, amely elkészítésekor döntően Delmar R. Finco(7) ésKenneth C. Bovée(8) színvonalas tanulmányaira támaszkodtam.

 

4.1 A MINDENEVŐ KUTYA LEGENDÁJA

Bovée szerint a fehérje vesét károsító tulajdonsága egy szakmai mítosz, talán magyar szóhasználatban jobb szó a hiedelem vagy a tévhit. Számos ilyen létezik az állatorvos-tudományban, amelyek használatosak a mindennapi gyakorlatban. Hasonlóan népszerű mítosz az, hogy a ragadozó kutya tápanyagszükséglete a hosszú együttélés során a mindenevő emberéhez idomult, ezért a húsok és zsírok jelentősége csökkent az ebek táplálásában, ellenben a gabonáké nőtt. Azaz felesleges a magas fehérje-, illetve hústartalmú táplálék etetése, a kutya tápanyagszükségletét a döntően keményítő alapú táplálék kielégíti, a kutya mindenevő lett. Az elmélet nem ad választ arra a kérdésre, hogy a macska(9)tápanyagszükséglete miért nem változott meg a kutyáéhoz hasonlóan, vagy arra a dilemmára sem ad megoldást, hogy az emberiség egy jelentős része a közelmúltig a haszonállataival is elég szoros kapcsolatban élt együtt évezredeken keresztül(10), ennek ellenére senki sem kérdőjelezi meg azt, hogy pl. a tehén kérődző állat. A hiedelemnek semmilyen alapja nincsen, hiszen legalább két hamis tényt feltételez:

I. az emberi faj döntően gabonával táplálkozott a története során,

II. az emberiség étrendjének összetétele állandó maradt az elmúlt min. 15 000 évben, amióta a kutya a leghűségesebb társa.

Pedig a menü folyamatosan változott!
 

A Homo sapiens sapiens faj (modern ember) legalább 180-200 000 éves története során, csak 8-10 000 éve kezdett el gabonákat termeszteni, pl. Közel-Keleten a Termékeny félhold területén. Pontosabban, az emberiség kisebb csoportjai tértek át földművelésre abban az időben a Föld különböző pontján. Arról, hogy mit ettek eleink legalább 90-100 000 évig csak sejtéseink lehetnek. Igaz, a kulturális antropológiai kutatásokból számos információt szerezhetünk a vadászó-gyűjtögető csoportok táplálkozásáról(11), hiszen mint, pl. az ausztrál bennszülöttek, nem mindenki tanult meg földet művelni. Valóságos képet csak az írott forrásokból kaphatunk elődeink étrendjéről. Massimo Montanari kitűnő könyvében(12) nyomon követhetjük a változásokat a Római Birodalom korától az újkorig. Julius Caesar írja a germánokról, hogy döntően tejet, sajtot és húst esznek, és a fölműveléssel nem foglalkoznak.(13) A legelső „fogyasztói társadalomban”, Rómában, már megjelent a mértékletesség és a vegetarianizmus, válaszul az elitek hedonista életvitelére. A kereszténység elterjedésével fontossá vált a kenyér kultusza, természetesen ez nem jelentette azt, hogy meghatározó táplálékká vált minden korban. A nagy pestisjárvány következtében (XIV.század) munkaerőhiány lépett fel Európában, a reálbérek jelentősen emelkedtek, és az alsóbb néposztályok is rengeteg húst ettek. Fernand Braudel francia történész ezt a XVI. század közepéig tartó korszakot „A húsevők Európája”-ként jellemezte(14).

E néhány az európai történelemből kiragadott példa is jól bizonyítja, hogy nagyon sok minden befolyásolta azt, hogy egy adott földrajzi területen élő népcsoport mivel táplálkozott. Ehhez a változásokhoz fiziológiailag nem alkalmazkodhatott a kutya szervezete evolúciós léptékben pillanatok alatt. Nem lett hosszabb az emésztőrendszere és nem jelent meg a nyálában az amiláz enzim, amely a keményítő bontását már a szájban el kezdi, és még sorolhatnám. Az igaz, hogy a darált, főzött, illetve sütött gabonaalapú táplálékot meg tudja emészteni a kutya, és ezen a módon alacsonyak a fenntartás költségei, de ez nem jelenti azt, hogy ez a természetes szükséglete! Elképzelhető, hogy meg kellett magyarázni, miért megfelelőek a gabonalapú táplálékok a kutyának, és így született meg a „mindenevő kutya” mítosza.(15)

A holland Maastricht-i Egyetemen (Nutrim at the University of Maastricht) történt kutatások eredményei szerint, a sertés fehérje metabolizmusa - a fehérjéhez kapcsolódó anyagcsere-folyamatai - nagymértékben hasonlítanak az emberéhez. Más tudósok más egyetemeken jutottak hasonló következtetésre a sertés bőrével és egyéb szerveivel kapcsolatban. Talán elmondható, hogy viselkedésben a kutya, fiziológiailag a sertés áll az emberhez legközelebb a fajunkkal együtt élő állatok közül.

A humán orvoslás sem mentes a mítoszoktól. Az angol Clinical Evidence orvosi szaklapban jelent meg egy amerikai kutatók (Indiana University School of Medicine, Indianapolis) által jegyzett írás, amelyben 7 humán egészségüggyel kapcsolatos hiedelemnek(16) jártak utána. Hazánkban is közismert hiedelem, hogy az agyunk kapacitásának csak 10 százalékát használjuk ki. Agyi sérülést szenvedett betegekkel foglalkozó tanulmányok szerint, a károsodás az agy majdnem az összes területére negatív hatással van, tartósan befolyásolja a szellemi és vegetatív képességeket, sőt a betegek magatartását is. A fejlett műszeres vizsgálatok sem mutatnak tartósan csendes területeket, mivel az agyunk minden részét „használjuk”. És senki sem állapította meg pontosan azt, hogy mennyi a 100 %.


4.2 A VESE

Bovée szerint a „fehérjék károsítják a veséket” kijelentés egy negatív mítosz, alkalmazása a mindennapi gyakorlatban egészségügyi kockázatokkal jár. Mielőtt alaposabban megvizsgálnánk a mítosz keletkezésének és a fennmaradásának körülményeit, meg kell ismernünk a vesék szerepét és működését.

A szervezetben az anyagcsere folyamatok során számos káros és felesleges anyag képződik. A vérben található különféle bomlástermékeket a vesék távolítják el a vizelet segítségével. Ilyen felesleges anyagok a fehérjék lebomlása során keletkező nitrogéntartalmú vegyületek, mint pl. karbamid, húgysav, kreatinin és ammónia. Logikusnak tűnik, hogyha több fehérjét fogyaszt a kutya, akkor több fehérje bomlik le, tehát több salakanyag keletkezik, azaz a veséknek többet kell dolgoznia. Jól sejti az olvasó, hogy a mítosz születése főként ebből a logikai sorból is eredeztethető. Később még visszatérünk erre.

Ezenkívül, a veséknek még számos fontos funkciója van, pl. hormonokat termelnek, amelyek hatással vannak a vérnyomásra, szabályozzák a vértérfogatot és vízháztartást, amellett fontos szerepet töltenek be a sav-bázis egyensúly fenntartásában, egyensúlyban tartják az ásványi anyagokat stb.

A vesék működési egysége a nefron. Itt zajlik le a vér átszűrése a glomerulusokban, és itt alakul ki a vizelet a tubulusokban.

A vizelet termelésében három folyamat játszik szerepet:

1. a szűrés (ultrafiltráció), amely a glomerulusokban(17) történik.

2. a visszaszívás (reabszorpció), amely során a szervezet számára hasznos vegyületek visszakerülnek a vérbe, a folyamat a tubulusokban(18) történik.

3. a kiválasztás (szekréció)során a felesleges vegyületek a vizeletbe kerülnek, ez szintén a tubulusokban történik.


A vesék működése folyamatában a következő (egyszerűsített leírás!):

A vér átáramlik a vesén, és a nefronokban található glomerulusokban átszűrődik. A nefronokban található tubulusok az ultraszűrletnek a 99 %-át visszaszívják (a maradék 1 % a vizelet), a szervezet számára felesleges, pl. a fehérjéhez kötődő bomlástermékek a vizeletbe kerülnek. 

A vese működéséről számos módon szerezhetünk információkat. Az alábbi felsorolás nem teljes, kizárólag a témakörünkhöz kapcsolódik.

 

 - A vér és vizelet kémiai jellemzői, az ún. laborvizsgálat:

A vesebetegség sokszor fájdalommentesen és alattomosan támad, számos esetben, pl. egy vizeletvizsgálat tudja csak kimutatni, hogy valami nincs rendben a kiválasztó szervekkel. A vér és vizelet kémiai értékei jól mutatják, hogyan működik a vese, más szóval hogyan tisztítja meg a vért a felesleges bomlástermékektől, és hogyan távolítja el azokat a vizelet segítségével. Ha a vese nem jól működik, akkor a vérben és a vizeletben található vegyületek mennyiségei illetve fajtái eltérnek a normálistól. Az alábbi két példa jól szemlélteti a funkcionális rendellenességeket:

Fehérjevizelés (proteinuria) – a vizeletnek csak egy meghatározott mennyiségű fehérjét szabad tartalmaznia. A megengedettnél magasabb fehérje utalhat a vesék rendellenes működésére.

Húgyvérűség (urémia)– egyértelműen vesebetegségre utal a bomlástermékek felhalmozódása a vérben, mivel a vese nem tudja a vizeletbe kiválasztani azokat.


- A teljesítmény adatok:

Lehet mérni, illetve ki lehet számolni a vesék teljesítményét: pl. milyen mennyiségű vért szűrnek át egy adott időegység alatt.


Glomerulációs filtrációs ráta (GFR – Glomerular Filtration Rate):


A vesékben található érgomolyagok szűrési teljesítményét mutatja, a leggyakrabban használt mutató. Számítással vagy kontrasztanyag használatával határozzák meg az értékét. Jól mutatja a vese kapacitását. A vesebetegség súlyosbodásával párhuzamosan csökken az értéke, így a kiválasztó szerv egyre kevésbé tudja megtisztítani a vért.


-  Alaktani (morfológiai)elváltozások

A vesebetegség súlyosbodás során a vese tömege csökken, ezért sem tudja ellátni megfelelően a funkcióját. A kor előrehaladtával szintén egyre kisebb lesz a vese, mivel csökken a nefronok száma. A veseproblémákat a rendellenes vesetömeg is jól mutatja.

Hipertófia: a szervek és a szövetek a megváltozott körülményekre, pl. nagyobb igénybevétel esetén, megnagyobbodással (térfogat-növekedéssel) és fokozott működéssel reagálnak. A sejtek mérete nő meg, és nem a számuk szaporodik. 

 

4.3 EGY MÍTOSZ SZÜLETÉSE

A múlt század húszas éveiben patkányokon végzett kísérletek megállapították azt, hogy a fehérjebevitel károsítja az állatok veséit. Igaz, később kiderült, a patkányok ezen fajtájának veséje különösen érzékeny reagál a fehérjére. A tudósok levonták a következtetést; elképzelhető más emlősállatoknál is okozhat problémát a protein. Kutyák az 1930-as években lettek első „fehérjebevitel-vese” kísérletek szereplői, és az eredmények hasonlóan elszomorítóak voltak. Fontos megjegyezni, abban az időben a nefrológia, a vesével foglalkozó tudományág, még gyerekcipőben járt.

Mindkét fajban megfigyelték, hogyha az állatok fehérjét kapnak, a vesében megnő a vér áramlása, emelkedik a vesén belüli vérnyomás és nő a GFR (glomerulációs filtrációs ráta), tehát a vese elkezd jobban dolgozni. Ha a fehérjebevitel tovább nő, több lesz a nitrogéntartalmú bomlástermék, akkor a vese még többet dolgozik, azaz az összes mérhető értéke nő, pl. a vesében található hajszálerek a vérnyomása. De ez még nem minden, hiszen a túlmunkára késztetett vese mérete is nőtt, mivel a sejtek megnagyobbodtak a megnövelt terhelés miatt. Erre a folyamatra használjuk a fentebb már említett hipertófia szót. Delmar R. Finco a tanulmányában ezt nevezi „munka”-elméletnek: a vese többet dolgozik, ezért nő a nefronok mérete, ennek köszönhetően a kiválasztó szerv is megnagyobbodik.

A teljesítmény adatok mellett természetesen vizsgálták a vér és vizelet kémiai jellemzőit is; mennyi salakanyag maradt a vérben, illetve mennyi ürült ki a vizelettel. A páros szerv alakját (morfológiáját) is tanulmányozták, pontosabban azt, hogy a mért teljesítmény értékek milyen kapcsolatban vannak a vese morfológiai változásaival. Nem voltak egyértelműek az összefüggések. 

A megalapozatlan elmélet a fehérje káros hatásairól hamar átkerült a szakirodalomba, és széles körben javasolni kezdték az alacsony fehérjét tartalmazó étrend etetését. Pedig, az elváltozásokat kiváltó mechanizmusok pontosan nem voltak feltárva és leírva. Számos elmélet létezett a hipertófia és egyéb károsnak gondolt elváltozások megjelenésével kapcsolatban, néhány kutató nem a fehérjebevitel hatását emelte ki. Ennek ellenére a fehérje maradt a bűnös.

Igen ám, de nehezen választhatóak el az étrend más alkotóelemei a fehérje hatásaitól. Befolyásolhatja a vesékben tapasztalható elváltozásokat a táplálék kalória-és zsírtartalma, továbbá más szervetlen komponensek; pl. a legfrissebb kutatások eredményei szerint a magas foszformennyiség is problémákat okozhat. A vesefunkció fokozódása, azaz pl. a GFR emelkedése, nem biztos, hogy káros, hiszen azt is mutatja, hogy jól működik a vese. Rengeteg tisztázatlan kérdés maradt a témakörben, ezért számos kísérletet végeztek kutyákkal.


4. 4 A KÍSÉRLETEK

A különböző elméletek tisztázására számos klinikai kísérletet végeztek a múlt század utolsó évtizedeiben (ld. 2. Táblázat), amelyek több évig tartottak, és ezalatt nagyon sok állat pusztult el. A kísérleteket ún. „maradvány vese” modell használatával folytatták le; az állatok veséjéből sebészeti úton eltávolítanak egy részt, így a csökkentett tömegű vese nagyobb terhelésnek van kitéve. A módszer a veseelégtelenségben szenvedő kutyák kiválasztó szervét modellezi, hiszen a természetes előfordulású betegség előrehaladása folyamán a vese tömege, azaz a szűrést végző nefronok száma, folyamatosan csökken. Emiatt a szerv egyre kevésbé tudja ellátni a vértisztító funkcióját, és a szervezetben felhalmozódnak a káros salakanyagok, amely halálhoz vezet. A humán gyógyászatban ebben az esetben használják a vesedialízis kezelést, amikor egy gép veszi át a vesék tisztító szerepét. A kutyák esetében ez a kezelési módszer nem létezik, ezért a szakemberek kizárólag étrendi kezelést, azaz alacsony fehérjetartalmú étrendet tudtak/tudnak ajánlani. A kísérletek kiemelt célja volt a fehérjebevitel hatásának vizsgálata a csökkentett tömegű vesékre.

Model

Összehasonlított
étrendek

Időtartam

Eredmények,
megjegyzések

Hivatkozás

¾ NX

Három kereskedelmi termék számos összetevőt tartalmazva; a fehérjetartalom a metabolikus energia (ME): 44, 14 és 7 %-a

48 hónap

Nincs bizonyíték arra, hogy bármelyik étrend
károsítja a vesefunkciókat. A szövettani folyamatok a súlyosabb sérülések felé mutatnak a
legmagasabb fehérjetartalmú étrendnél. Elektron mikroszkópos vizsgálattal sem mutatható ki az étrend hatása. A kutyáknak nem voltak azotémiás(20) problémái a legtöbb kísérletben.

(21) ; (22)

11/12 NX

Kereskedelmi termék számos összetevőt tartalmazva; fehérjetartalom a metabolikus energiához (ME) viszonyítva 44 %, 14 % és 7 %.

40 hét

Nincs bizonyíték funkcionális romlásra egyetlen étrend esetén sem; alaktani (morfológiai) változások sem történtek a vesékben. (23)

11/12 NX

Háromféle étrend változatos összetevőkkel; 2 különböző fehérjetartalom; 41 % és 15-16 % fehérje a metabolikus energiához (ME) viszonyítva

8 hét

Vesekárosodás kifejlődött; a betegség súlyossága a GFR csökkenésével volt kapcsolatban, nem az étrenddel. (24)

15/16 NX

Két kísérleti étrend, melyek csak a fehérjetartalomban tértek el; a fehérje a metabolikus energia (ME) 31 és 16 %-a volt.

24 hónap

Nem volt különbség a két csoport között a vesefunkciók romlásában vagy a vesekárosodás súlyosságában. (25)

11/12 NX

Két kísérleti étrend, melyek csak a fehérjetartalomban tértek el; a fehérjeszint metabolikus energiához való viszonyáról nincs pontos információ; az étrend 40 % és 14 % fehérjét tartalmazott.

100 hét

Nem fordult elő funkcionális romlás az idő folyamán egyik étrendnél sem; nem volt különbség a vesekárosodás súlyosságában sem. (26)

½ NX Idős állatok

Két kísérleti étrend, melyek csak a fehérjetartalomban tértek el. A fehérjemennyiség a metabolikus energia (ME) 31 és 16 %-a.

48 hónap

Nem fordult elő funkcionális romlás az idő folyamán egyik étrendnél sem; nem volt különbség a vesekárosodás súlyosságában sem. (27)

½ NX Idős állatok

Három kísérleti étrend; a fehérjemennyiség a metabolikus energia (ME) 34, 30 és 20 %-a; a zsírtartalom az étrend 30 %-a (kétszerese más étrendeknek).

48 hónap

Nem fordult elő funkcionális romlás az idő folyamán egyik étrendnél sem; nem volt különbség a vesekárosodás súlyosságában sem. (28)

NX = a nefronok funkcionális eltávolítása akár szöveti elhalálozás miatt, akár sebészi beavatkozással. A tört az eltávolított részt mutatja.


A táblázat kiválóan szemlélteti tömören a 7 kísérlet eredményét: a magas fehérjetartalmú táplálék nem súlyosbítja a veseelégtelenségben szenvedő kutyák tüneteit. Sőt, az idős állatokkal végzett 4 éven keresztül tartó vizsgálatok sem igazolták a mítoszt (ld. az utolsó kísérlet a 2. Táblázatban).


4.5 MIÉRT NEM TŰNT EL A FEHÉRJEBEVITEL KORLÁTOZÁSÁNAK MÍTOSZA?

Jogos a kérdés, hiszen a kísérletek egyértelmű eredményei széles körben ismertek a szakmai irodalmat olvasó közönség előtt évek óta, ennek ellenére a mítosz stabilan jelen van a mindennapos gyakorlatban. Ez hazánkra is érvényes, hiszen a fehérje káros hatásaival kapcsolatos hiedelmek stabilan beágyazódtak az állatorvosok és gazdik gondolkodásába.
 

Kenneth C. Bovée idézett tanulmányában három választ ad a feltett kérdésre:

  1. A mítosz ereje abban rejlik, hogy oly régen használatos a mindennapi gyakorlatban, ún. „ősrégi” bevált recept.
  2. A dietétikai módszer ajánlásával, az állatorvosok hozzáértésüket bizonyítják a gazdik felé, és szakmailag jól is hangzik.
  3. A gazdinak azt az érzetet adja, hogy Ő is részt vesz a gyógyításban. Ha az állat nem is beteg, az alacsony fehérjetartalmú eledel etetése egy nyugalmat biztosít a gazdinak, hiszen hosszú távon figyel a kedvencére.


A Bovée által megfogalmazott válaszok hazai helyzetre is érvényesek, de talán nem adnak teljes körű magyarázatot arra, hogy a mítosz miért tartja magát oly masszívan több évvel a kísérletek eredményeinek publikálása óta. Nem elég közel egy évtized arra, hogy a külföldi tudományos eredmények megjelenjenek Magyarországon? Természetesen, az észak-amerikai földrészen sem azonnal honosodott meg az „új gondolat”. A mítoszt cáfoló tudományos eredményeknek el kellet érnie azt a kritikus tömeget, amikor már szélesebb körben is elfogadottá vált az, hogy a fehérje nem károsítja a veséket. Majdan, pár évvel ezelőtt dobták piacra az első magas fehérjetartalmú termékeket egyes gyártók, és azóta a tendencia megállíthatatlan. Középtávon Európában, így hazánkban is, egyre több gyártó fog kifejleszteni és piacra dobni ún. magas fehérjetartalmú termékeket. A kisállateledelek történetében lassan lezárul egy korszak, amikor a kedvenceink táplálása döntően gabonakeményítőn (összetett szénhidrát) és alacsony hústartalmon alapult.

 

5.0 ZÁRÁS

Mindennapos tapasztalat, hogy a kutyák táplálásánál az állatbarátok kizárólag a fehérjét veszik figyelembe, mintha a zsír és a szénhidrát nem is létezne! Pedig, pl. egy száraztáp illetve étrend minőségét alapvetően a három energiát szolgáltató tápanyag (fehérje, zsír,és szénhidrát) mennyisége és minősége határozza meg. Mivel csak a fehérjéről lehet hallani, ezért ha bármilyen egészségügyi gond merül fel, a bűnös nem lehet más csak a fehérje, mintha mást nem is enne a kutya. Ezt a gondolkodásmódot csak erősíti az oly jellemző „ránézéses diagnózis”; sokan nem képesek kimondani, hogy „nem tudom az okát”, amikor pl. egy allergiás vagy ortopédiai problémával találkoznak. Az univerzális válasz mindig kézenfekvő: a sok vagy egy bizonyos fajta fehérje.

A fehérjéhez kötődő hamis mítoszokon kívül még számos kering a kedvenceink táplálásával kapcsolatban, melyek szorosan kötődnek az alap dogmához (és szintén szorosan kötődnek az Afrikában forgatott természetfilmekhez!); a ragadozók az elejtett zsákmányállat gyomrát is elfogyasztják – szól a jó régi érvelés, ezért kell a bőséges szénhidrát a kutyának, de az elméletből kimarad az, hogy télen vagy szárazság idején mi és milyen mennyiségben található a növényevő gyomrában. És gabonát sem találhatott benne a ragadozó, hiszen a zsákmányállat nem ehetett szemestakarmányt! Továbbá, a kedvenceink ragadozó ősei nemcsak jóllakott kérődzőket ejtettek el, hanem étrendjük jóval változatosabb volt; tojás, apró vadak, szárnyasok, hal, rovarok és sok minden más. Egyik sem egy szénhidrátbomba! De ha rangsorolnánk a mítoszokat, az első helyezést a „vegetáriánus kutya” teóriája kapná, amelyet egy hazai szaklap is leközölt, és még sorolhatnám az alaptalan szellemi termékeket.

A táplálék-kiegészítők nagyon népszerűek(29), a gazdik csodákat várnak a különféle mesterséges készítményektől, jó néhányan úgy akarják táplálni kedvencüket, mint egy űrhajóst. Mialatt a kutyákat a bőséges hústól, így a magas fehérjétől féltik, addig nem firtatják a csodatabletták beltartalmát, eredetét és hatásosságát.

Elgondolkoztató az is, hogy ugyanez az egyoldalú szemlélet nem jellemző a humán vonalon; az emberi táplálkozással foglalkozó szakirodalom, újságok, reklámok és a csodatevő fogyókúra receptek stb. részletesen említik mind a három energiát biztosító tápanyagot. Az ajánlott emberi étrendben nem a fehérje a főbűnös, hanem számosan a szénhidrátok kedvezőtlen hatását említik. A köztudatban markánsan jelenlévő információk miért nem érvényesek a kedvenceink étrendjével kapcsolatban? Nem tudható, remélhetőleg ez az írás is hozzájárul a korszerűbb gondolkodás térnyeréséhez!


Csak egy rövid megjegyzés a végére: az európai(30) és amerikai(31) állateledel-gyártók szövetsége a kutyák és macskák minimális tápanyagszükségletére vonatkozó ajánlásaiban, csak a fehérje és a zsír szerepel a három energiát biztosító tápanyag közül. Az NRC 2006-ban(32) kiadott könyvében, melyet a témakör meghatározó kiadványának tekintenek világszerte, sem található adat arról, hogy mennyi a kutya és a macska minimális a szénhidrátszükséglete. Mert nincs! 

 

Pólik László
 

Hivatkozások
 

(1) Az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának Élelmezés-és Táplálkozástudományi Bizottsága ajánlása szerint, az energiaszükségletünk 10-35 %-át lehet fehérjével biztosítani (Idézi: Új tápanyagtáblázat. Szerk: Rodler Imre). 

(2) A metabolizálható illetve felhasználható energia (ME -Metabolizable Energy) az állat szervezete számára ténylegesen rendelkezésre álló kalóriamennyiséget jelenti. ME = az elfogyasztott energiamennyiség mínusza széklettel és a vizelettel távozott energia. Mértékegység: kcal vagy MJ (megajoule). Átváltás: 1000 kcal = 4,186 MJ

(3) Nap RC, Hazewinkel HA, Voorhout G, Van den Brom WE, Goedeqebuure SA, Van’ T Klooster AT: Growth and skeletal development in Great Dane pups fed different levels of protein intake.J Nutr. 1991 Nov; 121 (11 Suppl): 107-13

(4) A kölyök hosszú csontjának két végén helyezkedik el az epifízis (Epiphysis- a csöves csontok izületi vége), ehhez közel találhatók a növekedő szövetek, itt történik a csontok hosszirányú növekedése. Minden egyes csontnak két darab epifízise van, amikor a növekedés megáll, az epifízis bezárul és elcsontosodik. Ebben a folyamatban számos rendellenesség alakulhat, amely a vérellátási zavarokra vezethető vissza.

(5) A szó egy általános terminus, amely a növekedő csontok abnormális porcfejlődését írja le. Minden olyan betegség, amely gátolja a csontok egészséges növekedését kölyökkorban; a vérellátás megszakad a csontok növekedő végénél, az epifízisnél, az epifízis elhal és ez számos ortopédiai probléma okozója lehet, pl. sántítás és egyéb csontrendellenességek. A tudomány még nem tisztázta azt, hogy miért alakul ki a vérellátási rendellenesség, ezért a betegségcsoport kialakulásának okai ismeretlenek. Az örökletes tényező hangsúlyozása mellett még számosat említ a szakirodalom. 

(6) Kealy, R.D., Olsson, S.E., and Monti, K. L. Effects of limited food consumption on the incidence of hip dysplasia in growing dogs. Journal of the American Veterinary Medical Association, 201:857-863. (1992)

(7) Delmar R. Finco, DVM, PhD: Effects of Dietary Protein Intake of on Renal Functions. Veterinary Forum 16 (10): 34-44, 1999.

(8) Kenneth C. Bovée, DVM, MMedSc: Mythology of Protein Restriction for Dogs with Reduced Renal Function. Practici