A FEHÉRJÉHEZ KAPCSOLÓDÓ TÉVHITEK

Számos olyan tévhit van berögzülve a gondolkodásunkban, amelyek csak első hallásra tűnnek logikusnak, de ha józan paraszti ésszel közelítünk hozzájuk, megdöbbenünk milyen nagy butaságok. A ragadozó kutya táplálásával kapcsolatban döntően a fehérjékhez köthetően alakult ki egy hiedelemcsoport: a sok fehérje tönkreteszi a vesét; a magas fehérje meggyorsítja a nagytestű kutyák növekedését, gyakorlatilag megnyújtja az állatot, stb. Az alábbi írásban ezekről a mítoszokról és tudományos cáfolatukról lesz szó, és ellenben a fehérjefóbiásokkal, megadjuk azokat forrásokat, melyek alátámasztják az állításainkat. Csak annyit jegyeznénk még meg, hogy a száraztápok nem azért tartalmaznak kevés fehérjét, hogy a gyártók védjék a kutya egészségét, az ok sokkal prózaibb: a fehérje (hús) drágább, mint szénhidrát (gabona, burgonya).

A FEHÉRJÉHEZ KAPCSOLÓDÓ TÉVHITEK: A SZÉNHIDRÁT A KUTYÁNAK SEM KELL!

A tanulmány letölthető PDF-formátumban (407 kb).
A múlt század húszas éveiben számos kísérletet végeztek patkányokon; magas fehérjetartalmú étrenddel etették az állatokat és vizsgálták a veseműködést. Mindenki sejtheti a kísérletek eredményét; a sok fehérjét (75 % száraz máj) tartalmazó táplálék káros hatással volt a rágcsálók (Rodentia) rendjébe tartozó állatok veséire.

A tudósok azt gondolták, hogy ez így lehet más gerinces állatok esetében is. Igaz, akkor még nem tudhatták, hogy a kísérletbe vont patkányfajta veséje különösen érzékeny a fehérjékre. A harmincas majd negyvenes években a kutyusok következtek: némely vizsgálat során aminosavakat fecskendeztek be intravénásan, és megmérték a kiválasztó szerv paramétereit. Le is vonták a következtetést: a fehérje káros a vesékre! Le is gyártották az első csökkentett fehérjét tartalmazó száraztápokat, és elindult a hiedelem azóta is tartó karrierje. A vesével foglalkozó tudományág, a nefrológia, abban az időben még gyerekcipőben járt, manapság teljesen új alapokon áll. A fehérje káros hatását számtalan kísérlet cáfolta az elmúlt évtizedekben. Ellenben néhány szakember még mindig egy 50-60 éves (!) nézetet képvisel, és sajnos hirdet is. Talán Ők is elolvassák a következő írást!

Szinte bármilyen egészségügyi probléma illetve betegség tüneteit észleljük az állaton, előbb utóbb találkozunk a következő diagnózissal: a fehérje a bűnös. Mindegy milyen, állati vagy növényi eredetű, könnyen emészthető (tojás) vagy nehezen (csont), a tápanyag bűnössége megkérdőjelezhetetlen. Jogosan merül fel még a laikusokban is a gondolat: ha ilyen nyilvánvaló az egészségügy probléma gyökere, akkor csak módosítani kell a fehérje forrásán és / vagy a mennyiségén, és meggyógyul az állat? Sőt, a hazai tudományos élet egyes képviselői szerint, a kutya tápláléka nem tartalmazhat 25 százaléknál több fehérjét, amely a mindenevő ember maximális szükségleténél is jóval alacsonyabb.(1)
Hát akkor mit egyen a kutya? A kérdésre már nem kapunk választ, csak az egyértelmű, „kevés fehérjét . A szénhidrátok egészségügyi hatásairól egyáltalán nem esik szó, mintha nem is létezne ez a tápanyag, pedig a hazai kutya-és macskapopuláció döntő részét gabonakeményítővel (összetett szénhidrát) etetik, és ez a tény valóban jelent egészségügyi kockázatokat, nem a jól emészthető és bőséges állati eredetű fehérje.

A tanulmány letölthető pdf formátumban (980 kb).

1.0  A HIEDELMEK

Az ún. magas fehérjetartalmú tápokkal kapcsolatban számos hiedelem kering a köztudatban, amelyek abszurd módon abból az időszakból származnak, amikor még nem léteztek ezek a termékek. Közel néhány évvel ezelőtt megjelentek az első „magas fehérjés” szárazeledelek, hiszen semmilyen tudományos vizsgálat nem igazolta a fehérjék egészségkárosító hatását, hanem ellenkezőleg; nagyobb kockázatot jelent a fehérjehiányos táplálék.  Ez a termékfejlesztési tendencia jelentős zavart okozott a „fehérje-dogma” képviselőinél, ezért még vehemensebben képviselik korszerűtlen álláspontjukat: a kutyák étrendjének kevés fehérjét, azaz sok szénhidrátot kell tartalmaznia. Természetesen, a kijelentés második része már nem hangzik el, mert nem illeszkedik a zavaros és dogmatikus állásponthoz.

Alapvetően két egészségügyi probléma körül csoportosulnak a fehérjével kapcsolatos hiedelmek:

  • a magas étrendi fehérjebevitel károsítja a veséket;
  • a bőséges fehérje ortopédia problémákat okozhat a nagytestű kölykök esetében: pl. oszteokondrozis (osteochondrosis) és csípőizületi diszplázia stb.

Mielőtt rátérnénk a mítoszok részletesebb tárgyalására, elengedhetetlen a táplálkozással kapcsolatos alapvető fogalmak és összefüggések tisztázása.

2.0 A HÁROM ALAPVETŐ TÁPANYAG

Egy száraztáp (étrend) tulajdonságainak meghatározásakor, nem kizárólag egy tápanyag illetve összetevő a lényeges, hanem a termék teljes tápanyag-összetétele. A kutyák és a macskák kb. 40 különféle tápanyagot igényelnek meghatározott mennyiségben, de most csak a három alapvető, energiát biztosító tápanyaggal foglalkozunk: a fehérje, zsír és szénhidrát. A szervezet kizárólag e három alapvető tápanyagból tud energiát nyerni a működéséhez. Az ember estében is ugyanez a helyzet. Tegyük fel, hogy a szükséges kalóriákat egyenlő arányban akarjuk kinyerni, akkor az energia 33 %-át fehérjékből, 33 %-át zsírokból és 33 % szénhidrátokból kell biztosítanunk. Ez nem azt jelenti, hogy az elfogyasztott mennyiségek is egyenlők, hiszen a zsír metabolizálható energiatartalma (ME) (2) 8,5 kcal/ gramm, a szénhidrát és fehérje egységesen 3,5 kcal/gramm.

1. ÁBRA

 

Az 1. Ábrán látható diagram azt a hipotetikus esetet mutatja, amikor a szervezet a három alapvető tápanyagból egyenlő arányban jut energiához. Könnyen belátható, ha az egyik tápanyag bevitelét emelem, tehát több energiát nyerek belőle, akkor a másik tápanyag illetve tápanyagok mennyiségét csökkentenem kell, feltéve, hogy a kalória-bevitel állandó marad. A száraztápok zsírtartalma a célcsoport igényeitől függ; munkakutyáknak magasabb, felnőtt kutyáknak átlagos, elhízott kutyáknak alacsony zsírtartalmú eledelt fejlesztenek a gyártók, ezért a zsírtartalomban nincsenek lényeges különbségek az eltérő márkák között. A jelentősebb eltérések a fehérjében és az elfelejtett szénhidráttartalomban mutatkoznak meg.

 

Tegyük fel, hogy az étrend zsírtartalma állandó; ebben az esetben, ha növelem a bevitt fehérje mennyiségét, csökkentenem kell a szénhidráttartalmat, változatlan kalóriaszükséglet mellett. És ez fordítva is igaz, ha kevesebb fehérjét adok az állatnak, akkor a szénhidrátbevitelt kell megemelnem, ha tartani akarom a szervezet számára szükséges napi kalóriamennyiséget. Az alábbi táblázatban szereplő példa, amely két Champion Petfoods Ltd által gyártott terméket hasonlít össze, jól szemlélteti az elmondottakat:

Garantált beltartalom
Termék: Fehérje:  Zsír: Szénhidrát:
ACANA Adult Dog 29 % 16 % 30 %
ORIJEN Adult 40 % 16 % 20 %
Energiamegoszlás
ACANA Adult Dog 36 % 32 % 32 %
ORIJEN Adult 45 % 30 % 25 %

1. Táblázat: a garantált beltartalom és az energiamegoszlás összefüggése

 

A gabonamentes ORIJEN Adult és a zabot és barna rizst tartalmazó ACANA Adult Dog egyaránt felnőtt kutyák részére kifejlesztett szárazeledel. A zsírtartalom megegyezik (16 %), a fehérje és a szénhidrátmennyiségében van eltérés; ebből logikusan következik, hogy az ORIJEN Adult termékkel táplált kutya több energiát nyer fehérjékből, mint a szénhidrátokból. Ezt jól mutatja a metabolikus energia megoszlása, amelyet a táblázat második részében láthatunk. Nemhiába csak néhány gyártó adja meg a termék metabolikus energiatartalmának megoszlását.

2.1 A LÉNYEG

Amint látható, a képlet nagyon egyszerű: ha kevés fehérjét kap a szervezet, akkor a hiányt szénhidrátokkal, vagy zsírokkal kell pótolnom, azért, hogy a szervezet a megfelelő energiához jusson. És fordítva is igaz; bőséges fehérje mellé kevesebb szénhidrát szükséges. Nincsenek csodák, ha már a gerincesek nem tudnak fotoszintézis útján közvetlenül energiához jutni a Napból, akkor marad a három alapvető tápanyag!

3.0 A NÖVEKEDÉSI RENDELLENESSÉGEKKEL KAPCSOLATOS MÍTOSZOK

3.1 A HIEDELMEK

A nagytestű kölykök növekedésekor jelentkező ortopédiai problémák, pl. a csípődiszplázia, és a magas fehérjetartalom már évtizedek óta kéz a kézben járnak, a tévhit eredete a messzi homályba vész. Mint minden butaság, ez a fehérjével kapcsolatos mítosz is önálló életre kelt, szinte elpusztíthatatlan, nagyon sokan kiegészítették és terjesztették, ezzel is bizonyítani akarták szakértelmüket, és ez oly mértékben sikerült, hogy a „genetika” szó és a kapcsolódó kifejezések, pl. „genetikai adottság” vagy „örökletes tulajdonság” stb. automatikusan törlődtek nagyon sok szürkeállományból. Pedig az ortopédiai betegségeket sem a bőséges fehérjebevitel okozza!

3.2 A MEGOLDÁS (?)

Az egészségügyi illetve esztétikai problémákat kizárólag egyetlen módon javasolják megelőzni vagy helyrehozni; csökkentsük az étrend fehérjetartalmát, és ezután nyugodtan alhatunk, mialatt arányosan és a megfelelő ütemben növekedik a kölyök az udvaron. Azaz, mialatt kevesebb fehérjét adok a kutyusnak, emelem az étrendben található szénhidrátok mennyiségét (ezt a szakértők már nem tették hozzá!), ami általában gabonakeményítő. A szénhidrátokat a szervezet cukorrá bontja le, és kizárólag energiaforrásként hasznosítja. Számos fajta esetében, a kölyök, amíg felnőtté válik, születéskori testsúlyának akár százszorosát is elérheti 12-18 hónap alatt; a szövetek, az idegrendszer, a csontozat, és az izomzat stb. egészséges kifejlődéséhez nélkülözhetetlen tápanyag a fehérje és a zsír, de nem a szénhidrát!

3.3 A TÉNYEK

Számos tudományos vizsgálat történt a témakörrel kapcsolatban,(3) amelyekből kiderült, hogy a növekedés sebességére az etetett fehérje mennyisége nincs észrevehető hatással, szemben a bevitt energiatartalommal és a kalcium-foszfor arányával illetve mennyiségével. Azaz, a fehérje nem gyorsítja a kölyök, pontosabban csontok hosszirányú (4) növekedését. Sőt, a túl alacsony fehérjebevitel okoz fejlődési problémákat; csökkenti a kölyök növekedési ütemét és az immunrendszer hatékonyságát. Tehát nem a bőséges, hanem az alacsony fehérjebevitel jelent egészségügyi kockázatokat!

Továbbá, felesleges az állatokat különféle kalcium- és foszfortartalmú táplálék-kiegészítőkkel tömni, mert ezek használata valóban okozhat fejlődési rendellenességeket; a túlzott ásványianyag-bevitel a legnagyobb rizikófaktorként szerepel a szakirodalomban az oszteokondrozis(5) betegségcsoport esetén.

csípődiszpláziára hajlamos labrador kutyusok vettek részt a következő kísérletben: alomtestvéreket két csoportra osztottak; az egyik csoport 25 százalékkal kevesebb energiatartalmú étrendet kapott, mint a másik, akik szabadon ehettek. A kevesebb kalóriát fogyasztó állatoknál jelentősen csökkent a betegség előfordulásának gyakorisága és súlyossága, a szabadon ehető alomtestvérekhez képest.(6) A kutyákat kétéves korukban is megvizsgálták; a korlátozott kalóriát fogyasztó állatok 71 százalékának volt egészséges a csípője, szemben a másik csoport 31 százalékos arányával.

A csípődiszplázia kialakulásának egyik rizikófaktora a túlzott energia-bevitel az arra hajlamos fajtáknál, illetve ha a betegség „benne van” a vérvonalban! De azért fontos megjegyezni, hogy a betegség kialakulásnak okai még nem tisztázottak. A nagyobb súly fokozottan terheli a kialakulóban lévő csontrendszert, hiszen a felnőttkori súlyt kell hordoznia a kölyök csontvázának. Születéskor, a csontváz nagyrészt porcos szerkezetű, és fokozatosan alakul át csonttá. A porc lényegesen rugalmasabb a csontnál, ezért könnyebben tudja megváltoztatni az alakját. Ha a kialakulatlan csontvázat és a csípőízületet nagyobb erőhatás éri, mert pl. a kutya kövér (nagyobb a súlya a korához képest), a csípőízület alkalmazkodik a nagyobb terheléshez, és rendellenes formájú lesz. Ha örökletesen hordozza a kutya vérvonala a betegséget, akkor nagy valószínűséggel ki is alakul, de ideális testsúly mellett a betegség súlyossága enyhébb lesz.  A hatodik hónap és a felnőtté válás (kb. 15-18 hónap) közötti szakasz a legkritikusabb a testsúly szempontjából, ebben az időszakban folyamatosan ellenőrizzük a kölyök súlyát. A mozgással is csak óvatosan, a leginkább ajánlott fizikai aktivitás az úszás.

3.4 A LÉNYEG

A fehérje minden állat étrendjében nagyon fontos szerepet tölt be. A kölyköknek bőségesebb fehérjetartalmú étrendre van szükségük, mint a felnőtteknek. A kutyák táplálkozásában egyre inkább előtérbe kerül a fehérjék forrása és minősége (emészthetősége) az utóbbi időben. Ha a fehérje megfelelő minőségű, akkor nem számít a mennyisége, ellenben ha a kutya szervezete nem jut elegendő fehérjéhez vagy a fehérje rossz minőségű, akkor valóban negatív hatással van a csontrendszer kifejlődésére.

Az ortopédiai betegségekre hajlamos fajtáknál fokozottan kell figyelni a testsúlyt, mivel az elhízás jelentős kockázati tényező. De  a túlsúlyt nem szabad összekeverni a teljes mérettel, azaz a vállaknál mért magassággal! Más szóval, nem a testméret gyors növekedése a kockázatos, amikor a csontozat arányosan fejlődik, hanem a testsúly jelentős gyarapodása, mivel ebben az esetben a csontozat fejlettségi szintjéhez egy nagyobb terhelés társul. Ha fogyókúrára kell fogni a kölyköt, akkor kizárólag a napi adag mennyiségét csökkentsük, és felejtsük el a régi módszert, mely szerint rostokban dús étrend szükséges a hatékony diétához. A túl sok rost megakadályozza a tápanyagok hatékony felszívódását a belekben.

A túlzott kalcium-és foszforbevitel is növeli az ortopédiai betegségek kialakulásának kockázatát; minél nagyobb felnőttkori testsúly, annál kevesebb kalcium és foszfor kell a kölyöknek! A prémium száraztápok biztosítják a szervezet megfelelő ásványianyag-szükségletét, felesleges kiegészítőket adni. Ha nem száraztápokkal neveljük fel a nagytestű kölyköt, akkor ügyeljünk arra, hogy a főzött étrend ne tartalmazzon 40 százaléknál több csontot.

4.0  HIEDELMEK A FEHÉRJÉRŐL ÉS A VESÉKRŐL

Kenneth C. Bovée szerint a „fehérje károsítja a veséket” mítosz évtizedek óta masszívan jelen van mind a gazdik, mind az állatorvosok gondolkodásában, mely szerint a bőséges fehérjét tartalmazó étrend károsíthatja a veséket, illetve a kevés fehérjét tartalmazó étrend segítségével megelőzhető a veseproblémák kialakulása. A múlt század utolsó két évtizedében számos kutatás végeztek, amelyek nem támasztották alá a hiedelmet, ennek ellenére a téves nézet még stabilan jelen van napjainkban is. Hogy miért? Az alábbi részből kiderül, amely elkészítésekor döntően Delmar R. Finco(7) ésKenneth C. Bovée(8) színvonalas tanulmányaira támaszkodtam.

 

4.1 A MINDENEVŐ KUTYA LEGENDÁJA

Bovée szerint a fehérje vesét károsító tulajdonsága egy szakmai mítosz, talán magyar szóhasználatban jobb szó a hiedelem vagy a tévhit. Számos ilyen létezik az állatorvos-tudományban, amelyek használatosak a mindennapi gyakorlatban. Hasonlóan népszerű mítosz az, hogy a ragadozó kutya tápanyagszükséglete a hosszú együttélés során a mindenevő emberéhez idomult, ezért a húsok és zsírok jelentősége csökkent az ebek táplálásában, ellenben a gabonáké nőtt. Azaz felesleges a magas fehérje-, illetve hústartalmú táplálék etetése, a kutya tápanyagszükségletét a döntően keményítő alapú táplálék kielégíti, a kutya mindenevő lett. Az elmélet nem ad választ arra a kérdésre, hogy a macska(9)tápanyagszükséglete miért nem változott meg a kutyáéhoz hasonlóan, vagy arra a dilemmára sem ad megoldást, hogy az emberiség egy jelentős része a közelmúltig a haszonállataival is elég szoros kapcsolatban élt együtt évezredeken keresztül(10), ennek ellenére senki sem kérdőjelezi meg azt, hogy pl. a tehén kérődző állat. A hiedelemnek semmilyen alapja nincsen, hiszen legalább két hamis tényt feltételez:

I. az emberi faj döntően gabonával táplálkozott a története során,

II. az emberiség étrendjének összetétele állandó maradt az elmúlt min. 15 000 évben, amióta a kutya a leghűségesebb társa.

Pedig a menü folyamatosan változott!
A Homo sapiens sapiens faj (modern ember) legalább 180-200 000 éves története során, csak 8-10 000 éve kezdett el gabonákat termeszteni, pl. Közel-Keleten a Termékeny félhold területén. Pontosabban, az emberiség kisebb csoportjai tértek át földművelésre abban az időben a Föld különböző pontján. Arról, hogy mit ettek eleink legalább 90-100 000 évig csak sejtéseink lehetnek. Igaz, a kulturális antropológiai kutatásokból számos információt szerezhetünk a vadászó-gyűjtögető csoportok táplálkozásáról(11), hiszen mint, pl. az ausztrál bennszülöttek, nem mindenki tanult meg földet művelni. Valóságos képet csak az írott forrásokból kaphatunk elődeink étrendjéről. Massimo Montanari kitűnő könyvében(12) nyomon követhetjük a változásokat a Római Birodalom korától az újkorig. Julius Caesar írja a germánokról, hogy döntően tejet, sajtot és húst esznek, és a fölműveléssel nem foglalkoznak.(13) A legelső „fogyasztói társadalomban”, Rómában, már megjelent a mértékletesség és a vegetarianizmus, válaszul az elitek hedonista életvitelére. A kereszténység elterjedésével fontossá vált a kenyér kultusza, természetesen ez nem jelentette azt, hogy meghatározó táplálékká vált minden korban. A nagy pestisjárvány következtében (XIV.század) munkaerőhiány lépett fel Európában, a reálbérek jelentősen emelkedtek, és az alsóbb néposztályok is rengeteg húst ettek. Fernand Braudel francia történész ezt a XVI. század közepéig tartó korszakot „A húsevők Európája”-ként jellemezte(14).

E néhány az európai történelemből kiragadott példa is jól bizonyítja, hogy nagyon sok minden befolyásolta azt, hogy egy adott földrajzi területen élő népcsoport mivel táplálkozott. Ehhez a változásokhoz fiziológiailag nem alkalmazkodhatott a kutya szervezete evolúciós léptékben pillanatok alatt. Nem lett hosszabb az emésztőrendszere és nem jelent meg a nyálában az amiláz enzim, amely a keményítő bontását már a szájban el kezdi, és még sorolhatnám. Az igaz, hogy a darált, főzött, illetve sütött gabonaalapú táplálékot meg tudja emészteni a kutya, és ezen a módon alacsonyak a fenntartás költségei, de ez nem jelenti azt, hogy ez a természetes szükséglete! Elképzelhető, hogy meg kellett magyarázni, miért megfelelőek a gabonalapú táplálékok a kutyának, és így született meg a „mindenevő kutya” mítosza.(15)

A holland Maastricht-i Egyetemen (Nutrim at the University of Maastricht) történt kutatások eredményei szerint, a sertés fehérje metabolizmusa – a fehérjéhez kapcsolódó anyagcsere-folyamatai – nagymértékben hasonlítanak az emberéhez. Más tudósok más egyetemeken jutottak hasonló következtetésre a sertés bőrével és egyéb szerveivel kapcsolatban. Talán elmondható, hogy viselkedésben a kutya, fiziológiailag a sertés áll az emberhez legközelebb a fajunkkal együtt élő állatok közül.

A humán orvoslás sem mentes a mítoszoktól. Az angol Clinical Evidence orvosi szaklapban jelent meg egy amerikai kutatók (Indiana University School of Medicine, Indianapolis) által jegyzett írás, amelyben 7 humán egészségüggyel kapcsolatos hiedelemnek(16) jártak utána. Hazánkban is közismert hiedelem, hogy az agyunk kapacitásának csak 10 százalékát használjuk ki. Agyi sérülést szenvedett betegekkel foglalkozó tanulmányok szerint, a károsodás az agy majdnem az összes területére negatív hatással van, tartósan befolyásolja a szellemi és vegetatív képességeket, sőt a betegek magatartását is. A fejlett műszeres vizsgálatok sem mutatnak tartósan csendes területeket, mivel az agyunk minden részét „használjuk”. És senki sem állapította meg pontosan azt, hogy mennyi a 100 %.

4.2 A VESE

Bovée szerint a „fehérjék károsítják a veséket” kijelentés egy negatív mítosz, alkalmazása a mindennapi gyakorlatban egészségügyi kockázatokkal jár. Mielőtt alaposabban megvizsgálnánk a mítosz keletkezésének és a fennmaradásának körülményeit, meg kell ismernünk a vesék szerepét és működését.

A szervezetben az anyagcsere folyamatok során számos káros és felesleges anyag képződik. A vérben található különféle bomlástermékeket a vesék távolítják el a vizelet segítségével. Ilyen felesleges anyagok a fehérjék lebomlása során keletkező nitrogéntartalmú vegyületek, mint pl. karbamid, húgysav, kreatinin és ammónia. Logikusnak tűnik, hogyha több fehérjét fogyaszt a kutya, akkor több fehérje bomlik le, tehát több salakanyag keletkezik, azaz a veséknek többet kell dolgoznia. Jól sejti az olvasó, hogy a mítosz születése főként ebből a logikai sorból is eredeztethető. Később még visszatérünk erre.

Ezenkívül, a veséknek még számos fontos funkciója van, pl. hormonokat termelnek, amelyek hatással vannak a vérnyomásra, szabályozzák a vértérfogatot és vízháztartást, amellett fontos szerepet töltenek be a sav-bázis egyensúly fenntartásában, egyensúlyban tartják az ásványi anyagokat stb.

A vesék működési egysége a nefron. Itt zajlik le a vér átszűrése a glomerulusokban, és itt alakul ki a vizelet a tubulusokban.

A vizelet termelésében három folyamat játszik szerepet:

1. a szűrés (ultrafiltráció), amely a glomerulusokban(17) történik.

2. a visszaszívás (reabszorpció), amely során a szervezet számára hasznos vegyületek visszakerülnek a vérbe, a folyamat a tubulusokban(18) történik.

3. a kiválasztás (szekréció)során a felesleges vegyületek a vizeletbe kerülnek, ez szintén a tubulusokban történik.

A vesék működése folyamatában a következő (egyszerűsített leírás!):

A vér átáramlik a vesén, és a nefronokban található glomerulusokban átszűrődikA nefronokban található tubulusok az ultraszűrletnek a 99 %-át visszaszívják (a maradék 1 % a vizelet), a szervezet számára felesleges, pl. a fehérjéhez kötődő bomlástermékek a vizeletbe kerülnek. 

A vese működéséről számos módon szerezhetünk információkat. Az alábbi felsorolás nem teljes, kizárólag a témakörünkhöz kapcsolódik.

 

– A vér és vizelet kémiai jellemzői, az ún. laborvizsgálat:

A vesebetegség sokszor fájdalommentesen és alattomosan támad, számos esetben, pl. egy vizeletvizsgálat tudja csak kimutatni, hogy valami nincs rendben a kiválasztó szervekkel. A vér és vizelet kémiai értékei jól mutatják, hogyan működik a vese, más szóval hogyan tisztítja meg a vért a felesleges bomlástermékektől, és hogyan távolítja el azokat a vizelet segítségével. Ha a vese nem jól működik, akkor a vérben és a vizeletben található vegyületek mennyiségei illetve fajtái eltérnek a normálistól. Az alábbi két példa jól szemlélteti a funkcionális rendellenességeket:

Fehérjevizelés (proteinuria) – a vizeletnek csak egy meghatározott mennyiségű fehérjét szabad tartalmaznia. A megengedettnél magasabb fehérje utalhat a vesék rendellenes működésére.

Húgyvérűség (urémia)– egyértelműen vesebetegségre utal a bomlástermékek felhalmozódása a vérben, mivel a vese nem tudja a vizeletbe kiválasztani azokat.

– A teljesítmény adatok:

Lehet mérni, illetve ki lehet számolni a vesék teljesítményét: pl. milyen mennyiségű vért szűrnek át egy adott időegység alatt.

Glomerulációs filtrációs ráta (GFR – Glomerular Filtration Rate):

A vesékben található érgomolyagok szűrési teljesítményét mutatja, a leggyakrabban használt mutató. Számítással vagy kontrasztanyag használatával határozzák meg az értékét. Jól mutatja a vese kapacitását. A vesebetegség súlyosbodásával párhuzamosan csökken az értéke, így a kiválasztó szerv egyre kevésbé tudja megtisztítani a vért.

–  Alaktani (morfológiai)elváltozások

A vesebetegség súlyosbodás során a vese tömege csökken, ezért sem tudja ellátni megfelelően a funkcióját. A kor előrehaladtával szintén egyre kisebb lesz a vese, mivel csökken a nefronok száma. A veseproblémákat a rendellenes vesetömeg is jól mutatja.

Hipertófia: a szervek és a szövetek a megváltozott körülményekre, pl. nagyobb igénybevétel esetén, megnagyobbodással (térfogat-növekedéssel) és fokozott működéssel reagálnak. A sejtek mérete nő meg, és nem a számuk szaporodik.

 

4.3 EGY MÍTOSZ SZÜLETÉSE

A múlt század húszas éveiben patkányokon végzett kísérletek megállapították azt, hogy a fehérjebevitel károsítja az állatok veséit. Igaz, később kiderült, a patkányok ezen fajtájának veséje különösen érzékeny reagál a fehérjére. A tudósok levonták a következtetést; elképzelhető más emlősállatoknál is okozhat problémát a protein. Kutyák az 1930-as években lettek első „fehérjebevitel-vese” kísérletek szereplői, és az eredmények hasonlóan elszomorítóak voltak. Fontos megjegyezni, abban az időben a nefrológia, a vesével foglalkozó tudományág, még gyerekcipőben járt.

Mindkét fajban megfigyelték, hogyha az állatok fehérjét kapnak, a vesében megnő a vér áramlása, emelkedik a vesén belüli vérnyomás és nő a GFR (glomerulációs filtrációs ráta), tehát a vese elkezd jobban dolgozni. Ha a fehérjebevitel tovább nő, több lesz a nitrogéntartalmú bomlástermék, akkor a vese még többet dolgozik, azaz az összes mérhető értéke nő, pl. a vesében található hajszálerek a vérnyomása. De ez még nem minden, hiszen a túlmunkára késztetett vese mérete is nőtt, mivel a sejtek megnagyobbodtak a megnövelt terhelés miatt. Erre a folyamatra használjuk a fentebb már említett hipertófia szót. Delmar R. Finco a tanulmányában ezt nevezi „munka”-elméletnek: a vese többet dolgozik, ezért nő a nefronok mérete, ennek köszönhetően a kiválasztó szerv is megnagyobbodik.

A teljesítmény adatok mellett természetesen vizsgálták a vér és vizelet kémiai jellemzőit is; mennyi salakanyag maradt a vérben, illetve mennyi ürült ki a vizelettel. A páros szerv alakját (morfológiáját) is tanulmányozták, pontosabban azt, hogy a mért teljesítmény értékek milyen kapcsolatban vannak a vese morfológiai változásaival. Nem voltak egyértelműek az összefüggések.

A megalapozatlan elmélet a fehérje káros hatásairól hamar átkerült a szakirodalomba, és széles körben javasolni kezdték az alacsony fehérjét tartalmazó étrend etetését. Pedig, az elváltozásokat kiváltó mechanizmusok pontosan nem voltak feltárva és leírva. Számos elmélet létezett a hipertófia és egyéb károsnak gondolt elváltozások megjelenésével kapcsolatban, néhány kutató nem a fehérjebevitel hatását emelte ki. Ennek ellenére a fehérje maradt a bűnös.

Igen ám, de nehezen választhatóak el az étrend más alkotóelemei a fehérje hatásaitól. Befolyásolhatja a vesékben tapasztalható elváltozásokat a táplálék kalória-és zsírtartalma, továbbá más szervetlen komponensek; pl. a legfrissebb kutatások eredményei szerint a magas foszformennyiség is problémákat okozhat. A vesefunkció fokozódása, azaz pl. a GFR emelkedése, nem biztos, hogy káros, hiszen azt is mutatja, hogy jól működik a vese. Rengeteg tisztázatlan kérdés maradt a témakörben, ezért számos kísérletet végeztek kutyákkal.

4. 4 A KÍSÉRLETEK

A különböző elméletek tisztázására számos klinikai kísérletet végeztek a múlt század utolsó évtizedeiben (ld. 2. Táblázat), amelyek több évig tartottak, és ezalatt nagyon sok állat pusztult el. A kísérleteket ún. „maradvány vese” modell használatával folytatták le; az állatok veséjéből sebészeti úton eltávolítanak egy részt, így a csökkentett tömegű vese nagyobb terhelésnek van kitéve. A módszer a veseelégtelenségben szenvedő kutyák kiválasztó szervét modellezi, hiszen a természetes előfordulású betegség előrehaladása folyamán a vese tömege, azaz a szűrést végző nefronok száma, folyamatosan csökken. Emiatt a szerv egyre kevésbé tudja ellátni a vértisztító funkcióját, és a szervezetben felhalmozódnak a káros salakanyagok, amely halálhoz vezet. A humán gyógyászatban ebben az esetben használják a vesedialízis kezelést, amikor egy gép veszi át a vesék tisztító szerepét. A kutyák esetében ez a kezelési módszer nem létezik, ezért a szakemberek kizárólag étrendi kezelést, azaz alacsony fehérjetartalmú étrendet tudtak/tudnak ajánlani. A kísérletek kiemelt célja volt a fehérjebevitel hatásának vizsgálata a csökkentett tömegű vesékre.

Model Összehasonlított
étrendek
Időtartam Eredmények,
megjegyzések
Hivatkozás
¾ NX Három kereskedelmi termék számos összetevőt tartalmazva; a fehérjetartalom a metabolikus energia (ME): 44, 14 és 7 %-a 48 hónap Nincs bizonyíték arra, hogy bármelyik étrend
károsítja a vesefunkciókat. A szövettani folyamatok a súlyosabb sérülések felé mutatnak a
legmagasabb fehérjetartalmú étrendnél. Elektron mikroszkópos vizsgálattal sem mutatható ki az étrend hatása. A kutyáknak nem voltak azotémiás(20) problémái a legtöbb kísérletben.
(21) ; (22)
11/12 NX Kereskedelmi termék számos összetevőt tartalmazva; fehérjetartalom a metabolikus energiához (ME) viszonyítva 44 %, 14 % és 7 %. 40 hét Nincs bizonyíték funkcionális romlásra egyetlen étrend esetén sem; alaktani (morfológiai) változások sem történtek a vesékben. (23)
11/12 NX Háromféle étrend változatos összetevőkkel; 2 különböző fehérjetartalom; 41 % és 15-16 % fehérje a metabolikus energiához (ME) viszonyítva 8 hét Vesekárosodás kifejlődött; a betegség súlyossága a GFR csökkenésével volt kapcsolatban, nem az étrenddel. (24)
15/16 NX Két kísérleti étrend, melyek csak a fehérjetartalomban tértek el; a fehérje a metabolikus energia (ME) 31 és 16 %-a volt. 24 hónap Nem volt különbség a két csoport között a vesefunkciók romlásában vagy a vesekárosodás súlyosságában. (25)
11/12 NX Két kísérleti étrend, melyek csak a fehérjetartalomban tértek el; a fehérjeszint metabolikus energiához való viszonyáról nincs pontos információ; az étrend 40 % és 14 % fehérjét tartalmazott. 100 hét Nem fordult elő funkcionális romlás az idő folyamán egyik étrendnél sem; nem volt különbség a vesekárosodás súlyosságában sem. (26)
½ NX Idős állatok Két kísérleti étrend, melyek csak a fehérjetartalomban tértek el. A fehérjemennyiség a metabolikus energia (ME) 31 és 16 %-a. 48 hónap Nem fordult elő funkcionális romlás az idő folyamán egyik étrendnél sem; nem volt különbség a vesekárosodás súlyosságában sem. (27)
½ NX Idős állatok Három kísérleti étrend; a fehérjemennyiség a metabolikus energia (ME) 34, 30 és 20 %-a; a zsírtartalom az étrend 30 %-a (kétszerese más étrendeknek). 48 hónap Nem fordult elő funkcionális romlás az idő folyamán egyik étrendnél sem; nem volt különbség a vesekárosodás súlyosságában sem. (28)
NX = a nefronok funkcionális eltávolítása akár szöveti elhalálozás miatt, akár sebészi beavatkozással. A tört az eltávolított részt mutatja.

A táblázat kiválóan szemlélteti tömören a 7 kísérlet eredményét: a magas fehérjetartalmú táplálék nem súlyosbítja a veseelégtelenségben szenvedő kutyák tüneteit. Sőt, az idős állatokkal végzett 4 éven keresztül tartó vizsgálatok sem igazolták a mítoszt (ld. az utolsó kísérlet a 2. Táblázatban).

4.5 MIÉRT NEM TŰNT EL A FEHÉRJEBEVITEL KORLÁTOZÁSÁNAK MÍTOSZA?

Jogos a kérdés, hiszen a kísérletek egyértelmű eredményei széles körben ismertek a szakmai irodalmat olvasó közönség előtt évek óta, ennek ellenére a mítosz stabilan jelen van a mindennapos gyakorlatban. Ez hazánkra is érvényes, hiszen a fehérje káros hatásaival kapcsolatos hiedelmek stabilan beágyazódtak az állatorvosok és gazdik gondolkodásába.
Kenneth C. Bovée idézett tanulmányában három választ ad a feltett kérdésre:

  1. A mítosz ereje abban rejlik, hogy oly régen használatos a mindennapi gyakorlatban, ún. „ősrégi” bevált recept.
  2. A dietétikai módszer ajánlásával, az állatorvosok hozzáértésüket bizonyítják a gazdik felé, és szakmailag jól is hangzik.
  3. A gazdinak azt az érzetet adja, hogy Ő is részt vesz a gyógyításban. Ha az állat nem is beteg, az alacsony fehérjetartalmú eledel etetése egy nyugalmat biztosít a gazdinak, hiszen hosszú távon figyel a kedvencére.

A Bovée által megfogalmazott válaszok hazai helyzetre is érvényesek, de talán nem adnak teljes körű magyarázatot arra, hogy a mítosz miért tartja magát oly masszívan több évvel a kísérletek eredményeinek publikálása óta. Nem elég közel egy évtized arra, hogy a külföldi tudományos eredmények megjelenjenek Magyarországon? Természetesen, az észak-amerikai földrészen sem azonnal honosodott meg az „új gondolat”. A mítoszt cáfoló tudományos eredményeknek el kellet érnie azt a kritikus tömeget, amikor már szélesebb körben is elfogadottá vált az, hogy a fehérje nem károsítja a veséket. Majdan, pár évvel ezelőtt dobták piacra az első magas fehérjetartalmú termékeket egyes gyártók, és azóta a tendencia megállíthatatlan. Középtávon Európában, így hazánkban is, egyre több gyártó fog kifejleszteni és piacra dobni ún. magas fehérjetartalmú termékeket. A kisállateledelek történetében lassan lezárul egy korszak, amikor a kedvenceink táplálása döntően gabonakeményítőn (összetett szénhidrát) és alacsony hústartalmon alapult.

 

5.0 ZÁRÁS

Mindennapos tapasztalat, hogy a kutyák táplálásánál az állatbarátok kizárólag a fehérjét veszik figyelembe, mintha a zsír és a szénhidrát nem is létezne! Pedig, pl. egy száraztáp illetve étrend minőségét alapvetően a három energiát szolgáltató tápanyag (fehérje, zsír,és szénhidrát) mennyisége és minősége határozza meg. Mivel csak a fehérjéről lehet hallani, ezért ha bármilyen egészségügyi gond merül fel, a bűnös nem lehet más csak a fehérje, mintha mást nem is enne a kutya. Ezt a gondolkodásmódot csak erősíti az oly jellemző „ránézéses diagnózis”; sokan nem képesek kimondani, hogy „nem tudom az okát”, amikor pl. egy allergiás vagy ortopédiai problémával találkoznak. Az univerzális válasz mindig kézenfekvő: a sok vagy egy bizonyos fajta fehérje.

A fehérjéhez kötődő hamis mítoszokon kívül még számos kering a kedvenceink táplálásával kapcsolatban, melyek szorosan kötődnek az alap dogmához (és szintén szorosan kötődnek az Afrikában forgatott természetfilmekhez!); a ragadozók az elejtett zsákmányállat gyomrát is elfogyasztják – szól a jó régi érvelés, ezért kell a bőséges szénhidrát a kutyának, de az elméletből kimarad az, hogy télen vagy szárazság idején mi és milyen mennyiségben található a növényevő gyomrában. És gabonát sem találhatott benne a ragadozó, hiszen a zsákmányállat nem ehetett szemestakarmányt! Továbbá, a kedvenceink ragadozó ősei nemcsak jóllakott kérődzőket ejtettek el, hanem étrendjük jóval változatosabb volt; tojás, apró vadak, szárnyasok, hal, rovarok és sok minden más. Egyik sem egy szénhidrátbomba! De ha rangsorolnánk a mítoszokat, az első helyezést a „vegetáriánus kutya” teóriája kapná, amelyet egy hazai szaklap is leközölt, és még sorolhatnám az alaptalan szellemi termékeket.

A táplálék-kiegészítők nagyon népszerűek(29), a gazdik csodákat várnak a különféle mesterséges készítményektől, jó néhányan úgy akarják táplálni kedvencüket, mint egy űrhajóst. Mialatt a kutyákat a bőséges hústól, így a magas fehérjétől féltik, addig nem firtatják a csodatabletták beltartalmát, eredetét és hatásosságát.

Elgondolkoztató az is, hogy ugyanez az egyoldalú szemlélet nem jellemző a humán vonalon; az emberi táplálkozással foglalkozó szakirodalom, újságok, reklámok és a csodatevő fogyókúra receptek stb. részletesen említik mind a három energiát biztosító tápanyagot. Az ajánlott emberi étrendben nem a fehérje a főbűnös, hanem számosan a szénhidrátok kedvezőtlen hatását említik. A köztudatban markánsan jelenlévő információk miért nem érvényesek a kedvenceink étrendjével kapcsolatban? Nem tudható, remélhetőleg ez az írás is hozzájárul a korszerűbb gondolkodás térnyeréséhez!

Csak egy rövid megjegyzés a végére: az európai(30) és amerikai(31) állateledel-gyártók szövetsége a kutyák és macskák minimális tápanyagszükségletére vonatkozó ajánlásaiban, csak a fehérje és a zsír szerepel a három energiát biztosító tápanyag közül. Az NRC 2006-ban(32) kiadott könyvében, melyet a témakör meghatározó kiadványának tekintenek világszerte, sem található adat arról, hogy mennyi a kutya és a macska minimális a szénhidrátszükséglete. Mert nincs!

 

Pólik László

HIVATKOZÁSOK

1. Az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának Élelmezés-és Táplálkozástudományi Bizottsága ajánlása szerint, az energiaszükségletünk 10-35 %-át lehet fehérjével biztosítani (Idézi: Új tápanyagtáblázat. Szerk: Rodler Imre).

2. A metabolizálható illetve felhasználható energia (ME -Metabolizable Energy) az állat szervezete számára ténylegesen rendelkezésre álló kalóriamennyiséget jelenti. ME = az elfogyasztott energiamennyiség mínusza széklettel és a vizelettel távozott energia. Mértékegység: kcal vagy MJ (megajoule). Átváltás: 1000 kcal = 4,186 MJ

3. Nap RC, Hazewinkel HA, Voorhout G, Van den Brom WE, Goedeqebuure SA, Van’ T Klooster AT: Growth and skeletal development in Great Dane pups fed different levels of protein intake.J Nutr. 1991 Nov; 121 (11 Suppl): 107-13

4. A kölyök hosszú csontjának két végén helyezkedik el az epifízis (Epiphysis- a csöves csontok izületi vége), ehhez közel találhatók a növekedő szövetek, itt történik a csontok hosszirányú növekedése. Minden egyes csontnak két darab epifízise van, amikor a növekedés megáll, az epifízis bezárul és elcsontosodik. Ebben a folyamatban számos rendellenesség alakulhat, amely a vérellátási zavarokra vezethető vissza.

5. A szó egy általános terminus, amely a növekedő csontok abnormális porcfejlődését írja le. Minden olyan betegség, amely gátolja a csontok egészséges növekedését kölyökkorban; a vérellátás megszakad a csontok növekedő végénél, az epifízisnél, az epifízis elhal és ez számos ortopédiai probléma okozója lehet, pl. sántítás és egyéb csontrendellenességek. A tudomány még nem tisztázta azt, hogy miért alakul ki a vérellátási rendellenesség, ezért a betegségcsoport kialakulásának okai ismeretlenek. Az örökletes tényező hangsúlyozása mellett még számosat említ a szakirodalom.

6. Kealy, R.D., Olsson, S.E., and Monti, K. L. Effects of limited food consumption on the incidence of hip dysplasia in growing dogs. Journal of the American Veterinary Medical Association, 201:857-863. (1992)

7. Delmar R. Finco, DVM, PhD: Effects of Dietary Protein Intake of on Renal Functions. Veterinary Forum 16 (10): 34-44, 1999.

8. Kenneth C. Bovée, DVM, MMedSc: Mythology of Protein Restriction for Dogs with Reduced Renal Function. Practici

9. A legnagyobb valószínűséggel a macska akkor csapódott az emberhez, amikor elkezdődött a gabonatermelés, és termények tárolása miatt, nagyobb számban szaporodtak el a rágcsálók a földművelők közvetlen közelében. A fekete macskához kötődő több ezeréves babona is a sumérokhoz kötődik, mely népcsoport elsőként kezdett el földet művelni.

10.  A hosszú ideje tartó és intenzív együttélésre jó példák az „Állati barátaink végzetes ajándékai”, ahogy Jared Diamond nevezi a jószágoktól szerzett betegségeinket. A kanyarót és a tuberkulózist a szarvasmarhától, az influenzát a disznótól és a kacsától, a szamárköhögést a kutyától és a disznótól kaptuk „ajándékba”. (Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák. Ford.: Födő Sándor).

11. Egy amerikai szakember a tanulmányában részletesen foglakozik az őseink táplálkozásával. Becslése szerint az elődeink az energia-bevitel 30 százalékát fehérjékből, 35 százalékát zsírokból és 35 százalékát szénhidrátokból biztosították. A telítetlen zsírsavak (Omega 3 és Omega 6) bevitele magasabb volt a mainál, és táplálékkal sok koleszterin is került szervezetbe. A szénhidrátokat döntően vadon termő gyümölcsök és zöldségek biztosították, mivel cukor nem létezett, mézet használtak. Sokkal több vitamint, ásványi anyagot és fitokemikáliákat fogyasztottak. (S. Boyd Eaton: The ancestral human diet: what was it and should it be a paradigm for contemporary nutrition? Proceedings of the Nutrition Society: Volume 65 (1) February 2006p 1-6)

12. Massimo Montanari: Éhség és bőség. A táplálkozás európai kultúrtörténete, Ford.: Kövendy Katalin

13. Idézi Montanari: Julius Caesar: A gall háború, VI. 22. Ford.: Szepessy Tibor

14. Fernand Braudel: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus XV-XVIII. Század, Ford.: Pődör László

15. A feltételezésem bővebben: a kutya-és macskaeledelek gyártása a haszonállatok részére gyártott tápok technológiájából alakult ki. A mai napig számosan takarmánynak nevezik a kedvenceink részére gyártott termékeket. A gyártókapacitás jobb kihasználása vagy a forgalom bővítése miatt, a takarmány-előállítók előbb-utóbb elkezdtek kutya-és macskaeledelt gyártani (Magyarországon legalábbis ez történt). A gabonák feldolgozására kifejlesztett technológiát és szellemi tudást használták, ezért lett gabonalapú a ragadozó kedvenceink tápláléka. Talán, ehhez kapcsolódik a mítosz. Lehet, éppen most én is egy mítoszt gyártottam!

16. A hét általános hiedelem a következő: naponta legalább 8 pohár vizet kell inni, az agyunk csak 10 %-át használjuk, a haj és a körmök a halál után is nőnek egy ideig, a halvány fény melletti olvasás rontja a látást, az arcszőrzet a borotválkozás miatt gyorsabban nő vissza és megerősödik, a mobil telefonok veszélyesek a kórházakban és a pulykaevés után álmosak leszünk.

17. Érgomolyagok a vesében.

18. A vesében található csatornák.

19 Forrás: Delmar R. Finco: i.m.

20. Az anyagcsere folyamatok során a nitrogéntartalmú salakanyagok (karbamid, kreatinin) felszaporodása a vérben.

21. Bovee KC, Kronfeld DS, Ramberg C, et al: Long-term measurement of renal function in partially nephrectomized dogs fed 56, 27, or 19 % protein. Invest Urol 16: 378-384, 1979.

22. Robertson JL, Goldschmidt MS, Kronfeld DS, et al: Long-term responses to high dietary protein intake with 75 % nephrectomy. Kidney Int 29: 511-519, 1986.

23. Polzin DJ, Osborne CA, Hayden DW, et al: Influence of reduced protein diets on morbidity, mortality, and renal function in dogs with induced chronic renal failure. Am J Vet Res 45: 506-517, 1984.

24. Polzin D, Leininger J, Osborne C, et al: Development of renal lesions in dogs after 11/12 reduction in renal mass. Lab Invest 58: 172-183, 1988.

25. Finco DR, Brown SA, Crowell WA, et al: Effects of dietary phosphorus and protein in dogs with chronic renal failure. Am J Vet Res 53: 2264-2271, 1992.

26. Polzin DJ, Osborne CA, O’ Brien TD, et al: Effects of protein intake on progression of canine chronic renal failure (CRF). Proceedings of the 11 th Annual Veterinary Medical Forum, 938, 1993.

27. Finco DR, Brown SA, Crowell WA, et al: Effects of aging and dietary protein intake on uninephrectomized geriatric dogs. Am J Vet Res 55: 1282, 1994.

28. Churchill J, Polzin D, Osborne C, et al: Influence of diet on renal function and structure in geriatric uninephrectomized dogs. Proceedings of the 15 th ACVIM Forum, 675, 1997.

29. Az Egyesült Államokban a csodaszerbiznisz hatalmas üzlet. Az ottani táplálék-kiegészítőket gyártó vállalkozásokat tömörítő érdekvédelmi szövetség (NASC- National Animal Supplement Council) a felügyelő hatósághoz fordult annak érdekében, hogy alkossanak megfelelő szabályokat a piacon eluralkodó rendezetlen viszonyok miatt; pl. kérték, hogy szigorúan járjanak el az olyan készítmények gyártóival szemben, akik nem bizonyított jótékony hatásokat tulajdonítanak a termékeiknek. Az NASC 2008 januárjában egy 1000 (!) összetevőt tartalmazó listát nyújtott be a FDA-nak, amely az általában használt ún. hatóanyagokat tartalmazza. A listában számos olyan vegyület található, amelyet az iparági szövetség szerint nem kellene használni a táplálék-kiegészítőkben és az állateledelekben.

30. FEDIAF – The European Pet Food Industry Federation (Európai Kisállateledel-gyártók Szövetsége).

31. AAFCO – Association of American Feed Control Officials (Amerikai Takarmány-ellenőrzési Hivatalok Szövetsége).

32. NATIONAL RESEARCH COUNCIL: Nutrient Requirements of Dogs and Cats. The National Academies Press, Washington 2006.