Az ún. szuperprémium tápokról

2016-07-06 10:57:18

Beszélnek róla, sokan ajánlják vagy értékesítik, számosan magas árat fizetnek érte, és azt gondolják, hogy a legjobbat adják imádott kedvencüknek, ennek ellenére még senki sem tudta pontosan meghatározni, hogy egy száraztáp mitől válik szuperprémiummá.  Létezik egyáltalán?  Marketingesek találták ki? Dr. Dzanis(1) még 1999-ben (!) írt tanulmányában(2) részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Nem árulunk el nagy titkot, ha már a bevezetőben felfedjük a végkövetkeztetést: szakmai megközelítésből a szuperprémium kategória nem létezik, mert lehetetlen a paramétereit kidolgozni, és ezért a mai napig (2016. nyár) nem is határozta meg senki. Talán sokan hitetlenkednek, éppen ezért érdemes elolvasni ezt magas színvonalú írást; felelős gazdiknak mindenképpen ajánlott!


Dr David Dzanis, PhD: Az ún. "szuperprémium" tápokról  


Állatorvosok és tenyésztők gyakran javasolják a kutyatulajdonosoknak, hogy prémium minőségű kutyaeledelt etessenek. Egy bő évtizede a prémium és nem prémium tápok közötti különbség nyilvánvaló volt: a minőségi termékeket szakboltokban, tenyésztőknél és állatorvosi rendelőkben, míg a gyengébb minőséget a szupermarketekben lehetett megvásárolni. A "kisállat-szupermarketek" megjelenésével a termékek osztályozása bizonytalanabbá vált; az új típusú áruházakban a prémium és az alacsonyabb kategóriájú termékek egymás mellet sorakoztak a polcokon. A hagyományosan a gyengébb minőséget gyártó vállalatok elkezdték szélesíteni a termékválasztékukat prémium kategóriájú tápokkal. Ezt követően számos prémium márka a szakboltokban és a szupermarketekben egyaránt megjelent. Sőt, az áruházláncok olcsó, gyenge minőségű és saját márkás termékei mellett, prémium minőséget is kezdtek kínálni a vevőknek saját márkanév alatt. Tovább bonyolítva a minőségi kategóriák közötti zavart, új jelzők lettek bevezetve, melyek a tápok tulajdonságait dicsőítették: "superpremium" és "ultrapremium".
 
Nincsen szabály arra, hogy a prémium és szuperprémium termékeknek jobb minőségű összetevőket kell tartalmaznia, vagy meg kellene felelniük szigorúbb szabványoknak, hasonlóan más "teljes értékű" tápokhoz. Számosan próbálták meghatározni a prémium kategóriát, de Weitzman és Becker tanulmánya (3) definiálta világosan a prémium, szuperprémium és egyéb kategóriákat, példával alátámasztva minden egyes meghatározást. Az erőfeszítések ellenére a gyártók saját belátásuk szerint kategorizálták termékeiket, mivel hiányoztak az amerikai hivatalos szervek (AAFCO (4), FDA  (5) , stb.) állásfoglalásai.

A PROBLÉMA

A hivatalos szervek állásfoglalásainak hiánya számos zavart okozott a gyártók között. A szuperprémium kategória definiálásának széles skálája alakult ki, köszönhetően a tápgyártók eltérő koncepcióinak. Egy dologban a legtöbben egyetértettek: a két legfontosabb tényező az összetevők minősége és a termék teljesítménye (az állatok milyen szívesen fogyasztják, a szőrzet állapota stb.). De a szakértők véleménye különböző volt, amikor e két faktor pontos mérhetőségéről volt szó.

A minőségi kategóriák egységes definiálásának hiánya a vásárlók fejében is zavart okozott, igaz nem volt információ arról, hogyan hat ez a vásárlói döntésekre. Véleményem szerint, a legtöbb vásárló feltételezi azt, hogy a különböző kategóriáknak van hivatalos alapjuk. Tehát, azok a termékek, melyeken prémium vagy szuperprémium jelölés van, jobb minőségű alapanyagokból készülnek és magas a tápértékük. Azonban feltételezésem szerint, azok a vásárlók, akik hajlanak jobb minőségű tápot venni, valószínűleg alaposabban nézik meg a termék csomagolásán található információkat, és gondosabban olvassák el a termékkatalógusokat. Így, ezek a vásárlók valószínűleg a döntéseiket nem attól teszik függővé, hogy a csomagoláson rajta található-e a prémium vagy szuperprémium megjelölés. A feltételezést alátámasztja, ha a különböző termékeken található tájékoztató feliratokat vizsgáljuk meg. Miközben a prémium megjelölés általános, a szuperprémium kifejezést ritkán használják a tájékoztató feliratokon. A megfigyelésből nyilvánvaló, a minőségi terméket előállító gyártók jobban számítanak arra, hogy az átfogó és részletes tájékoztató feliratok ösztönzik a vevőket vásárlásra, és nem a minőségi kategóriák használata.

Bármelyik gyártó használhatta a prémium megjelölést, annak ellenére, ha termék minősége nem érte el azt. A FDA-nél eltöltött hivatali éveim alatt nem emlékszem egyetlen esetre sem, amikor egy gyártó kétségbe vonta volna a versenytársa által gyártott táp prémium vagy szuperprémium megnevezését. Ha a hivatalos utat megkerülve kérdeztem a gyártókat, ők azonnal és rengeteg példát hoztak a félrevezető megjelölésekre. Igaz, megoszlanak a vélemények a "téves címkézések" jelentőségéről: legtöbben elhanyagolható problémának tarják, mialatt mások a széles körű elterjedtségére hívják fel a figyelmet.

A vélemények megoszlanak azzal kapcsolatban is, hogy a hatóságoknak kell e definiálnia a pontos minőségi kategóriákat, ezzel is tisztább helyzetet teremtve a piacon. Számosan határozottan szorgalmazzák az új AAFCO szakkifejezések megalkotását, melyek egyértelmű helyzetet eredményeznének. Mások szerint, az ilyen próbálkozás több problémát okozna, mint amennyi hasznot hozna. Habár, nincs tudomásom semmilyen jelenlegi tervről, hogy az iparág szabályozási igénnyel fordult volna az AAFCO kisállateledel bizottságához, de az iparág egy-két képviselője a jövőben valószínűleg meg fogja tenni ezt a lépést.


A DEFINÍCIÓK

Tehát létezik az igény a prémium és szuperprémium kategóriák hivatalos definiálására. Ahhoz, hogy a legtökéletesebben végezzük ezt a munkát, első lépésben meg kell vizsgálnunk e kategóriák jelentését más összefüggésben is.

Nagyon érdekes, hogy a "premium" kifejezés, inkább főnévként, mint melléknévként található a szótárban: jutalom - bonus, díj - award, biztosítási díj - insurance payment vagy törlesztő részlet - loan payment (6) . A szinonimaszótár megad számos hasonló jelentést a premium szó melléknévi használatával kapcsolatban: kiválóbb - superior, pompás- superb, elsőrangú - banner, jobb - better, legjobb- best, kiváló- bang-up és csodás - admirable.  A minőség jellemzésére számos szót használunk kevés megkötéssel, így a termékek jelentős része felel meg a jelzőknek. A nyelvtani elemzés nem oldotta meg problémánkat!

Segítségünkre lehet más termékek hasonló minőségi osztályozása. A legkézenfekvőbb az üzemanyag. Könnyen minősíthetjük a terméket, mivel egy kritérium van, az oktánszám, amely meghatározza azt, hogy a benzin milyen minőségi és árkategóriába tartozik. Az, hogy a fogyasztónak valóban szüksége van egy prémium minőségű üzemanyagra az autójának optimális teljesítményéhez, az más kérdés. Ennek ellenére a kisállateledeleknél nem ilyen egyszerű a helyzet. A fizetős prémium televíziós csatornáknak számos előnyt kell nyújtaniuk az ingyenes csatornákkal szemben, pl. a reklámok nem szakítják meg a műsort. Azonban a néző a speciális szolgáltatás miatt választja a csatornát, és nem az alapján, hogy mi a minősítése. Ellenben tanácstalan vagyok, ha a szuperprémium kifejezés megfelelő definícióját szeretném megtalálni a kisállateledel piacon kívül. A szakkifejezés megalkotásának legvalószínűbb oka az, hogy a piacon növekedő számú prémium minőségű terméktől meg lehessen különböztetni a "még jobb" minőséget. Azonban a prémium kategóriába tartozó termékeknek is szigorú minőségi követelményeknek kell megfelelniük, így a szuperprémium kifejezés és más szuperlatívuszok feleslegesek és zavarosak.


A MINŐSÉGI KÖVETELMÉNYEK

Nagyjából egyetérthetünk azzal, hogy a prémium termékeknek jobb minőségűeknek kell lenniük, mint a piacon található egyéb termékek jelentős részének. Ennek ellenére, nehéz közös álláspontra jutni a pontos minőségi kritériumok meghatározásánál. A legtöbb vita a száraz kutyaeledelekkel kapcsolatban van, mialatt macskaeledelek és kutyakonzervek minőségi követelményei még homályosabbak.

A termék alkotóelemei: Egy bizonyos alkotóelem jelenléte vagy hiánya, már meghatározhat egy kritériumot. Például, egy vélemény szerint, ha egy szóját tartalmazó termék még kiérdemli a prémium kategóriát, semmi esetre sem nevezhető szuperprémium minőségűnek. Mások szerint a mesterséges tartósítószerek hiánya az alapvető szempont. Azonban, az el nem fogadható alkotóelemek listája, magában vagy más kritériumokkal összefüggésben, nem megcáfolhatatlan eszköz egy termék minősítéséhez. Ez megkívánná az összes lehetséges alkotóelem jó vagy rossz minősítését, függetlenül a termékben található mennyiségétől. A legtöbb táplálkozástudománnyal foglalkozó szakember egyetértene abban, hogy a legfontosabb szempont a termékben található tápanyagok megfelelő egyensúlya és hasznosíthatósága, és nem az, hogy tartalmaz vagy nem egy bizonyos alkotóelemet. Tehát a megfelelő összetevők puszta jelenléte egy termékben, még nem szükségszerűen emeli azt prémium minőségűvé. Például a 3 % bárányhústartalom nem garantálja a prémium státuszt.

Az alkotóelemek minősége: A legtöbben egyetértenek abban, hogy jó minőségű terméket jó minőségű anyagokból lehet készíteni, azonban ezt az elvet gyakorlatban nehéz használni. Az ismérvek, amelyek alapján az alkotóelemeket minősíthetjük, igen változatosak, még az AAFCO követelményei sem nyújtanak biztos támpontot. Nemcsak a megfelelő és nem megfelelő alkotóelemek felsorolására van szükség, hanem meg kell határozni a megfelelő összetevők minimális minőségi követelményeit is. Világosabban kellene meghatározni az összetevőkkel kapcsolatos követelményeket (pl. nem több húsipari melléktermék, mint.), és az AAFCO-nak fel kellene adnia eddigi álláspontját azzal kapcsolatban, hogy minden igény ellenére, nem ad meg egy minőségi kritériumokat vagy kategóriákat tartalmazó listát az alkotóelemekről.

A megfelelő tápanyag-összetétel: Ez lehetne az egyik legfontosabb szempont, de úgy tűnik valójában kevés figyelmet kap. A legtöbb vélemény szerint, egy prémium terméknek inkább az AAFCO valódi etetési próbájának (7) kellene megfelelnie, mint az AAFCO tápanyag követelményeinek (8) . Meglepetésemre, senki sem javasolta még, hogy a prémium vagy szuperprémium termékeknek magasabb tápanyag követelményeket kellene kielégíteniük, mint más "teljes értékű" tápoknak. Pedig a minőségi termékek marketingje is azt kommunikálja, hogy a termékek tápanyag-összetétele jobban megfelel az állat szükségleteinek, mint az alacsonyabb kategóriájú tápoké.

Az egyik mód, hogy bizonyítsuk a termék prémium vagy szuperprémium tulajdonságát az, hogy emelni kell a tápanyag összetétel követelményeinek szintjét. Ez az AAFCO előírások szigorodásával jár, vagy az etetési kísérleteket alaposabban és rigorózusabban kell lefolytatni. Azonban két különböző "tápanyag-követelményszint" megállapítása teljesen felesleges, hiszen ha a termék nem felel meg az állat tápanyagszükségleteinek, akkor nem "teljes értékű". Ha egy tényből az következik, hogy egy emelt tápanyagszint egészségesebb szervezetet eredményez, akkor az ez alapján meghatározott minimális szintet kellene újra definiálni, és ezeket a módosításokat alkalmazni kellene az összes termék esetében.

 

A garancia fokának emelése azzal kapcsolatban, hogy a prémium termék kielégíti-e az állat tápanyagszükségletét, járhatóbb útnak tűnik a prémium eledelek tápanyag "felsőbbrendűségének" bizonyítása ügyében. Mind az AAFCO tápanyag-követelményei és az etetési kísérletek módszerei megfelelő biztosítékot nyújtanak a vásárlók részére. Mindkettő előírásnak vannak gyenge és erős pontjai, azonban egyik sem garantálja egyértelműen azt, hogy a bevitt tápanyag megfelelő. Például, mialatt az AAFCO tápanyag -előírásai az etetési kísérletekhez hasonlóan, nem veszik figyelembe a bevitt tápanyagok biológiai hasznosíthatóságát, addig az etetési kísérletek eredményeinek sebezhetőségét azok szubjektív és hamis kiértékelése jelenti, amely nem jellemző a tápanyag -követelmények szabványainál.


Egy új hivatalos prémium termékekre vonatkozó kritériumrendszer kidolgozása újabb problémákat vetne fel, mind a tápanyag -követelmények és az etetési kísérletek előírásaival kapcsolatban, tovább csökkentve a bizonyosságot, hogy az adott termék valóban teljes értékű.

 

Szerencsére a két AAFCO előírás erősségei kiegészítik egymást. Ezért, egy termék tápanyag teljes értékűségének, azaz hogy kielégíti az állat összes tápanyagszükségletét, a legnagyobb biztosítéka az, hogy teljesíti mindkét szabvány előírásait. E forgatókönyv szerint, egy prémium minőségű terméknek teljesítenie kellene egy megfelelő etetési próbát, amelyen magának a terméknek kell "átmennie", és nem úgy, mint a prémium termékcsalád egy tagja. Ugyanakkor, a termék összetevőinek meg kell felelnie az AAFCO tápanyag -követelményeinek is. Mindkét követelményrendszert fel kellene tüntetni a csomagoláson, így a fogyasztó a legnagyobb biztonsággal vásárolhatja meg azt a terméket, amely kielégíti kedvence tápanyagszükségletét.

 

Energiatartalom: A szárazeledelek fentebb már említett osztályozása, prémium, szuperprémium stb. kategóriákba, részben a fehérje-és zsírtartalom alapján különböztette meg a tápokat. Ez alapvetően egy közvetett értékelése egy termék energiatartalmának. Egy az iparágban dolgozó szakember szerint, ez az ismérv könnyen használható lenne, mint elsődleges kritérium a hivatalos definíció megalkotásakor. Például amíg "lite" vagy az "alacsony kalóriatartalom" megjelölés a szárazeledel választék egyik végén található termékekre utal, addig a prémium és szuperprémium elnevezés a spektrum másik végére. Meglehetősen egyszerű lenne a kalóriatartalom alapján definiálni a minőségi kategóriákat. Azonban, ez nem lenne igazságos az olyan termékekkel szemben, amelyek szándékosan kevesebb energiát tartalmaznak, gondoljunk csak a diétás tápokra! Tekintettel arra a nézetre, hogy a magas energia-és zsírtartalmú tápok elterjedtsége a piacon, némiképp összefügg az egyre növekvő számú elhízott állattal, továbbra is hirdetni kellene azt, hogy a magasabb energiatartalom jobbá teszi az eledelt?

 

A teljesítmény: Valójában, a puding próbája az evés, azaz a táp teljesítményének meghatározásakor az állat szervezetében való hasznosulást kellene főként vizsgálni. Talán a legobjektívebb értékelése a terméknek a tápanyag-megfelelősségen túl, az emészthetőség. A szabvány egy adott értéket fogad el, ez a 80 százaléknál magasabb emészthetőség (9) , és az AAFCO hasznosítható energia (10) szabványát könnyen alkalmazhatnánk, mint a szükséges további tényezőt egy termék minősítéséhez. Amikor az energiatartalom és az emészthetőség értékeit vizsgáljuk, nem vesszük figyelembe azokat a termékeket, amelyeknek szándékosan alacsony a kalóriatartalmuk és nagyobb mennyiségben tartalmaznak rostot (11). Talán ez a probléma orvosolható egy másik tényező használatának segítségével. Az emészthetőséget mutató száraz adat helyett, az energiát hordozó alkotóelemek (pl. fehérje és zsír) emészthetőségét kellene megadni.

 

A széklet mennyisége a másik gyakran emlegetett "teljesítménymutató". A végtermék térfogata marketing szempontból nagyon fontos, de alapvetően az emészthetőséggel függ össze. Ezért, ha az emészthetőség már meg van adva, akkor könnyen meghatározható a termék minősége. A másik gyakran használt tényező, amely segítségével megkülönböztetik a prémium termékeket a gyengébb minőségűektől, a bőr és a szőrzet állapota. Számomra ez a kérdés visszautal a megfelelő tápanyag-összetétel témaköréhez. Kétségtelenül, az egészséges bőr és szőrzet indokolt elvárás minden terméktől, és nemcsak a prémium minőségűektől. Ha egy táp etetése száraz bőrt és töredező szőrzetet eredményez, akkor a termék megfelel a kutya tápanyagszükségleteinek? Ha ez valóban általános probléma a nem prémium tápok etetése esetén, akkor talán a tápanyag profilt kellene felülvizsgálni, és alkalmazni azt a kritériumot, hogyha "bármelyik kutya klinikai vagy patológiai tüneteket mutat a tápanyag hiány vagy felesleg miatt, akkor a termék nem megfelelő". Emellett az etetési próba szabályainak is sokkal világosabbnak kellene lenniük.

 

Egyéb kritériumok: Egy másik javasolt ismérv szerint, a hangsúlynak a táplálkozási értéken és az életszakasz megjelölésen kellene lennie egy prémium termék esetén, inkább, mint a termék ízén és a tápszemcse alakján stb. Azonban, a trend számos létező prémium termék esetén az, hogy nagyobb figyelmet szentelnek ezeknek a táplálkozással nem kapcsolatos ismérveknek, például egyre több különböző ízesítésű táp jelenik meg a piacon. A piaci részesedés növelésére tett erőfeszítés a gyártókat egyre kevesebb prémium minőségű termék gyártására készteti? A gyártók elkötelezettsége a kutatás mellett, és képesség a vásárlók támogatásának megszerzésére, szintén említve van. Nem említik ezeket az erőfeszítéseket a nem prémium terméket gyártók is? És legvégül, a termék állandó "receptje" azt jelenti, hogy a táp prémium minőségű? Véleményem szerint, a ragaszkodás az "állandó tápanyagtartalomhoz", mint pl. a tápanyagszint szigorúan ellenőrizve van a tápanyagtartalom szükséges változtatása mellet, sokkal fontosabb szempont egy termék prémium minőségének meghatározásakor, mint az a tény, hogy a termék tápanyagtartalma folyamatosan állandó. 

 

LEHETSÉGES PROBLÉMÁK

Bármilyen szándék az AAFCO részéről, hogy kifejlesszen egy meghatározást, élénk vitát provokálna. A megfelelő tápanyagértékek definíciói, valószínűleg nagy mértékű változást igényelnének a termékek feliratozásánál az egész iparágban. Még ha nincs is döntő bizonyíték arra, hogy a vásárlókat komolyan befolyásolná a prémium kifejezés hiánya vagy jelenléte, a legtöbb gyártó szeretné fenntartani és biztosítani a lehetőségét a terméke részére, hogy az megfelel a magasabb minőségi kategória kritériumainak. A vita lehetősége a jelenlegi polémiát más témakörök (pl. a melléktermékek használatával kapcsolatos viták) fölé emelheti, amelyek jelentéktelennek tűnnek hozzá képest.

 

Feltéve, hogy hosszú évek erőfeszítése után létrehoznak egy definíciót, mi lesz annak a valódi haszna? Számos gyártó változásokat akart kikényszeríteni, és egyszerűen használná az új prémium terminusokat, amelyek hasonló előnyöket rejtenek magukban. Nem ugyanúgy tévesztené meg a vásárlót az, hogyha egy szárazeledelt pontatlanul "supreme"-nek vagy a "legjobb minőség"-nek neveznénk, mint a hamisan prémiumnak minősített tápok? Újra kellene majd kezdenie az AAFCO-nak a definiálás folyamatát?

 

NEM ÁRT AZ ÓVATOSSÁG

A prémium minőségi kategória hivatalos definíciója kiegyenlítené a gyártók mozgásterét, és orvosolná a lehetséges zavart a vásárlók fejében, amely jelenleg garantáltan létezik. Ugyanakkor, a szuperprémium és a hasonló túlzó terminológiák használatát el kellene utasítani. Azonban, mielőtt az AAFCO elvállalja a feladatot, gondosan mérlegelnie kell annak fontosságát, és el kell döntenie, vajon az elvégzendő munka megéri-e a ráfordított időt és energiát. Mivel a "kategorizálás" leginkább a marketing témakörébe tartozik, ezért a legfontosabb érv a hivatalos verzió megalkotása mellett, a vásárlók folyamatos félrevezetése. Azoknak a gyártóknak és a piac más szereplőinek, akik mérlegelik azt, vajon a "prémium problémát" meg kellene-e oldani, csak azt szoktam tanácsolni, hogy alaposan gondolják át mit szeretnének. Ismerve az AAFCO szabályozás-alkotó folyamatát, az egyezség és a kompromisszum elkerülhetetlen. Lehet, a végső konklúzió kicsit hasonlíthat a tanulmány elején olvasható felvetéshez, és az olvasó elsődleges szándéka arról, hogy pontos képet kapjon a témáról, meghiúsult. Remélem, hogy a fentebbi fejtegetések minden tekintetben hasznosnak bizonyulnak a témakörrel kapcsolatos további viták során.

  Fordította: PL

FORRÁS: www. wattnet. com


1. Dr. Dzanis független tanácsadó és szakíró. A kisállateledeleket gyártó iparág szakértője számos területen: állatorvosi termékek, hatósági szabályozás és vevői tájékoztatás a tápok beltartalmi értékeiről, stb. Nyolc évig töltött be hivatali tisztséget az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer-ellenőrzési Hivatalnál (FDA), mint kisállat táplálkozási szakember. (A fordító megjegyzése.)

2. Az 1999-ben írt tanulmány számos megállapítása kizárólag az USA kisállateledel piacára vonatkozik. (A fordító megjegyzése.)

3. Weitzman, N. és R. Becker, 1999. The Dog Food Book. Austin, TX: Good Dog, Inc.

4. Association American Feed Control Officials (Amerikai Takarmány-ellenőrzési Hivatalok Szövetsége). Minden haszon -és kisállat takarmányozásával kapcsolatos szabályozást, rendeletet, szabványt és előírást stb. ad ki. Az Észak-Amerikában gyártott kutyaeledeleknek a hivatal által kiadott előírásoknak kell megfelelnie. (A fordító megjegyzése.)

5. Food and Drug Administration (Élelmiszer- és Gyógyszer-ellenőrzési Hivatal) az USA nagy hatalmú állami hatósága.  Általában döntéseire, pl. megtiltja egy gyógyszer további forgalmazását annak káros hatása miatt, a világ többi hatóságai és a média is fokozottan odafigyelnek.

6. A szerző természetesen a "premium" szó angol jelentéseit elemzi. (A fordító megjegyzése.)

7. Számos szakértő kritizálja az amerikai szervezet által előírt etetési próbát, annak "lazasága" miatt. Nyolc állatnak kell részt vennie a vizsgálatban, amely 26 hétig tart. A próba előtt és után egy általános orvosi vizsgálaton esnek át az állatok. Akkor sikeres az etetési próba, ha az állatok nem mutatják a klinikai vagy patológiai tüneteit a tápanyaghiánynak vagy a tápanyag túlzott bevitelének. A vizsgált egyed nem veszíthet a kezdeti testsúlyából 15 százaléknál nagyobb mennyiséget. A vizsgálat végén vérvétel is történik, amely során mindössze négy értéket vizsgálnak. Ha a táp mindezeknek megfelelt, akkor "átmegy" a vizsgán.

8. Az AAFCO a kisállatoknak szükséges tápanyagok minimum, és nem minden esetben a maximum értékeit adja meg. Például, a kölyökkutyák részére gyártott tápok minimum 22 százalékos fehérjetartalmát írja elő. Kalciumból minimum 1, és maximum 2, 5 százalék a megfelelő érték a tápanyag profil szerint stb. (Forrás: AAFCO, Official Publication 2001)

9. Egy termék emészthető energiáját kevés gyártó adja meg a csomagoláson vagy a promóciós anyagokon, amelyet a "DE" /Digestible Energy/ rövidítéssel jelölnek. DE = a szervezet által felhasznált energiamennyiség mínusz a széklettel távozott energia. Mértékegység: kcal vagy MJ (megajoule), amely értékeket általában a kilogrammhoz vagy a termék mérőpoharához viszonyítanak: pl. kcal/kg vagy kcal/mérőpohár. Átváltás: 1000 kcal = 4, 186 MJ. (A fordító megjegyzése.)

10. A hasznosítható vagy felhasználható energiát a "ME" /Metabolizable Energy/ rövidítés jelenti, ez az energiamennyiség, amit az állat ténylegesen felhasznál. ME= DE /emészthető energia/ mínusz a vizelettel távozott energia. Mértékegység: kcal vagy MJ (megajoule), amely értékeket általában a kilogrammhoz vagy a termék mérőpoharához viszonyítanak: pl. kcal/kg vagy kcal/mérőpohár. Átváltás: 1000 kcal = 4, 186 MJ. (A fordító megjegyzése.)

11. A "fogyókúrás" tápoknak magasabb a rosttartalma, így az emészthetőségi értékeik rosszabbak a "normál" terméktársaiknál. Ugyanis a rostokat a kutya nem tudja megemészteni, de mivel a jóllakottság érzetét kelti a gyomorban, az állat kevesebb táplálékot igényel, amellett gyorsítják az emésztés folyamatát is. (A fordító megjegyzése.)